Minden tudománynak így az orvostudománynak is vannak olyan alakjai, akik nem valami korszakalkotó újdonsággal gazdagították a tudásunkat, hanem mertek valamivel először próbálkozni és új irányba mozdítani a tudomány fejlődését. Ezek a bátor „úttörők” irányt mutattak, kitaposták az utat a hasonló késztetésű embertársaik előtt, ami sokszor legalább olyan nehézségű feladat volt, mint egy tudományos találmány elfogadtatása a szakma előtt.
Ilyen úttörő volt Hugonnai Vilma is, aki először szerzett orvosi diplomát a magyar nők között, amivel óriási lendületet adott hazánkban a nők felsőfokú végzettségét lehetővé tévő kezdeményezéseknek a XIX. században. Mai XXI. századi mentalitással nehéz elképzelni azokat a problémákat, akadályokat, amikkel egy XIX. századi nőnek meg kellett küzdenie, ha felsőfokú végzettséget szeretett volna szerezni magának.
A nők helyzete a XIX. században Európában
Általános felfogás volt olyan 150-200 évvel ezelőtt, hogy a nők helye a családban van, szerepük a család összetartására, a háztartás vezetésére, a férj kiszolgálására, a gyereknevelésre szorítkozik. Egyedüli céljuk lehetett jó feleséggé, családanyává válni. Ennek az elvárt szerepnek megfelelően alakult a képzésük is: az elemi iskola hat osztálya után polgári iskolákban, felsőbb leányiskolákban vagy leánynevelő intézetben tanulhattak tovább. A leányiskolákban olyan gyakorlatias ismereteket oktattak, mint háztartásvezetés, főzés, kézimunkázás, míg a leánynevelő intézetek idegen nyelveket, némi természettudományt és művészeteket is oktattak. Általános tendencia volt, hogy 14 éves koruktól megnyílt számukra a „jól férjhez menés” lehetősége. Ezután a férjük gondoskodott az anyagi biztonságukról, a legalább középosztálybeli nőknek pénzkeresettel nem illet foglalkozniuk.
A felsőfokú képzés hiánya
Magasabb iskolai végzettséget a nők hazánkban először a tanitóképzőkben szerezhettek. De ide többnyire kenyérkereső foglalkozás vállalására kényszerülő kispolgár, munkás származású vagy deklasszálódott középosztálybeli lányokat vártak. A magasabb származású nők körében nem volt divat kenyérkereső foglalkozás után nézni. Az első tanítónőképző 1856-ban Pesten, az Angolkisasszonyok zárdájában nyílt meg, majd több nagyváros is követte Budapest példáját, 1868-ban pedig állami kézbe került a tanítónőképzés a Monarchiában.1871-ben már hasonló számban (3-3) nyílt meg férfi és női tanitóképző is az országban.
A nők felsőfokú végzettségének igénye nem volt előzmények nélküli hazánkban. Már 1848 áprilisában megfogalmaztak egy kiáltványt Teleki Blanka intézetének növendékei a „nők egyenlősítésének sarkalatos kérdéséről” címen. Ennek első pontja annak a követelése volt, hogy a nők egyetemen is tanulhassanak. A szabadságharc bukása után ez a kívánság, évtizedekre feledésbe merült. Újabb fordulat a kiegyezés után következett be ezen a téren. Egyre több fórumon (újságokban, gyűléseken) került szóba vagy vált vita tárgyává a nők tudományos (egyetemi végzettséget igénylő) pályákra való alkalmassága. Persze voltak ellenérvek is bőven! Szerették hangoztatni a nők gyengébb fizikumát, női mivoltuk munka általi elvesztését, sőt legnyomósabb érvként az is elhangzott, hogy a nők agykoponyája kisebb mint a férfiaké, ergo nem képesek hasonló szellemi teljesítményre, mint a férfiak.
Érdekes módon az ápolásban igénybe vették a női segítséget, a kórházakban sok apáca tevékenykedett, de nőknek ezt pénzért nem illett végezniük, úri nők csak szabad idejükben folytattak ilyen tevékenységet. Ugyanakkor több területen a gazdasági szükséglet hívta életre a női munkaerőket: egyre több helyen alkalmaztak postáskisasszonyokat, gépírónőket, hiszen ezeket a szakmákat nehezen látták volna el férfiak. Az állások betöltését valamilyen rövidebb tanfolyam elvégzéséhez kötötték, amit még 18 éves kor előtt kellett elvégezni. Azonban az egyetemek Európában még a század második felében is többnyire zárva voltak a nők előtt.
Földrészünkön az első egyetemi hallgatónők Svájcban juthattak diplomához. Az orosz származású Nagyezsda Szuszlova volt az első orvosnő, aki Zürichben kapott diplomát 1867-ben. Svájchoz még Anglia csatlakozott több mint tíz éves késéssel és a hallgatónők számára több szempontból hátrányos megkülönböztetéssel. Mindkét ország Amerika példáját követte ezen a téren, ahol már 1849-ben végzett az első orvosnő (Elisabeth Blackwell) New Yorkban, de Kanadában is bekerülhettek már nők az egyetemre ez idő tájt. A britek késlekedését bizonyítja, hogy az első brit orvosnő Frances Elizabeth Hoggan is Zürichben szerezte meg a diplomáját 1870-ben.
A grófnő, aki orvos szeretett volna lenni
A legenda úgy szól, hogy Hugonnai Vilma grófnő egy újságban olvasta, hogy Svájcban már képeznek orvosnőket az egyetemen. Mivel már régóta szeretett volna gyógyítani, megkérdezte férjét, hogy beleegyezik-e abba, hogy ő is orvosi tanulmányokat folytasson. De ki volt ez az elszánt grófnő, akiről a korabeli Új Idők c. lap is azt állította, hogy soha regényt nem olvasott, de annál többet foglalkozott orvosi könyvekkel és szaklapokkal?
Származás, gyerekkor
Hugonnai Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben a szentgyörgyi Horváth család ötödik gyermekeként. A Hugonnay nevet 1820-tól viselte a család, a grófi címet adományozó oklevél adatai alapján. (Később a Hugonnay név teljesen felváltotta a Horváth nevet.) Elemi ismereteket otthonában nevelőnők segítségével szerzett, majd a pesti Pröbstl Mária kiváló leánynevelő intézetének lett bentlakásos tanulója. Alig volt 18 éves, mikor – a kor szokásának megfelelően – férjhez ment a nála 20 évvel idősebb Szilassy György földbirtokoshoz. Bár tekintélyes könyvtáruk volt, de a családfő nem érdeklődött az olvasás iránt, inkább a lovak és a kaszinó érdekelte, ezért házasságuk hamar válságba került. Vilma viszont vonzódott a természettudományokhoz és az orvosláshoz, ekkor olvasta Jókai Mór Hon c. lapjában a hírt, hogy Svájcban orvosi diplomát szerezhetnek nők és a felvételhez érettségire sincs szükség. A tanulásba beleegyezett a férj (Ez elengedetlen követelmény volt a korban egy férjes asszony esetében!), de a tanulmányokat anyagilag nem tudta támogatni. Így Vilma önmaga eltartására szorult, amit úgy oldott meg, hogy eladta az ékszereit és egyéb értékeit, s abból fizette a lakhatás és tanulás költségeit.
Orvosi diploma érettségi bizonyítvány nélkül
Vilma 1872-ben lett a zürichi egyetem rendkívüli hallgatója, ahol sok nélkülözés, de annál nagyobb kitartás és szorgalom által sikeresen elvégezte az egyetemet. (A ’rendkívüli’ megjelölés arra utalt, hogy nem volt érettségi vizsgája, ellentétben a ’rendes’ hallgatóval, akinek volt.) Mivel ételre kevés pénze jutott, ezért sokszor csak gyümölcsöt, zöldséget és rozskenyeret fogyasztott, mondhatnánk, hogy a mai vegetáriánus életformát folytatta.
Hugonnai olyan sikeresen tanult, hogy utolsó évében Edmond Rose professzor mellett segédkezhetett, aki a diftériás betegek életének megmentése érdekében a gégemetszés technikáját vezette be. Végzés után egy évet még Zürichben dolgozott egy kórházban, majd tanársegédi állást is felajánlottak neki az egyetemen, de ezt nem fogadta el, mert haza akart jönni.
1880-ban véglegesen hazatelepült és gyakorolni szerette volna hivatását itthon. Ezért kérelemmel fordult a vallás- és közoktatási miniszterhez, diplomája honosítása végett. Nem is sejtette, hogy milyen óriási nehézségekkel kell majd megküzdenie, de következetes kitartása, ha későn is, de meghozta a gyümölcsét.
Trefort Ágoston kultuszminiszter azonban, aki nagyon sok intézkedésében mesze meghaladta a korát, nem ismerte el a diplomáját. Az akkori magyar joggyakorlattal két helyen is ellenkezett volna az elismerés: egyrészt Hugonnainak nem volt érettségije, másrészt minden magyar állás elfoglalásához hazai diploma volt a követelmény. Hugonnai még nem járhatott gimnáziumba, ahol érettségivel zárhatta volna a tanulmányait, tudniillik akkoriban ez a lányoknak még nem volt megengedett. A Hugonnai fiatalkorában működő leányiskolák pedig nem adtak érettségi bizonyítványt. (Majd 1895 után vezetik be a leánygimnázium intézményét is, érettségi vizsgával egybekötve, lásd lejjebb.)
Országos üggyé terebélyesedett egyéni kérelem
Hugonnai nosztrifikálási kérvénye hatására a minisztérium egy országos felmérést kezdeményezett. Megkérdezték az egyetemeket és az országos közoktatási tanácsot, hogy nyilvánítsanak véleményt három kérdésben:
- Bocsáthatók-e nők érettségi vizsgára?
- Helyes-e, célszerű-e a nők „egyetemi hallgatását” megengedni?
- Megengedhető-e a nőknek az orvosi gyakorlat hazánkban?
Az illetékes pesti fórumok mindenre igenlő véleményt mondtak. Ennek eredményeként Hugonnai sikeres érettségi vizsgát tehetett 1881-ben, 34 éves korában, egy egyetemi diploma birtokában, második nőként az országban! Ezután Trefort Ágoston azt javasolta Hugonnainak, hogy szerezzen itthon szülésznői diplomát és azzal praktizáljon. Ehhez segédorvosi állást ajánlott neki egy szülészeti intézetben. (A segédorvosi státusz nem igényel orvosi végzettséget.) Külföldi orvosi diplomáját változatlanul nem tudta elfogadni.
Szerencsére Tauffer Vilmos, a bábaképző tanfolyamot lebonyolító klinika igazgatója, a svájci orvosi diploma láttán, vizsgák nélkül kiállította Vilmának a bábaoklevelet. Ezután a zürichi doktornő bábaként dolgozott és tartotta el családját, mivel ekkor már férjével válófélben volt. Magán-szülésznői rendelőt nyitott, majd 1890-től a balatonfüredi tisztviselőtelepen dolgozott és a budapesti leánynevelő intézet rendes tanáraként is tanított. Közben elvált első férjétől, majd hozzáment Wartha Vincéhez, egy jeles kémikushoz, aki tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, sőt a budapesti Műegyetem rektori tisztét is hosszú ideig betöltötte. Wartha mellett méltó szellemi társra talált, akinek kérésére felhagyott a szülésznői munkával. De nem adta fel a küzdelmet orvosdoktori diplomája elismertetése tárgyában!
Eközben a magyar közvéleményt még lázasabban foglalkoztatta a nők felsőfokú végzettségének ügye. Hugonnai példája szinte egy lavinát indított el ezen a területen, több neves szakember, egyesület, aktivista állt ki a nők egyenlő képzésének sürgetése mellett. A Nemzeti Nőnevelés c. sajtóorgánumban Hercegh Mihály hírneves jogtudós, királyi tanácsos állt ki az orvosi hivatás női gyakorlása mellett, konkrétan Hugonnaira hivatkozva, de a kor haladó publicistája György Aladár is bátorította a nőket, éppen a tanítőnőképzés sikeréből kiindulva a felsőfokú végzettség megszerzésében, a nők orvosi hivatásának támogatója lett Markusovzsky Lajos akadémikus, az Orvosi Hetilap alapítója.
Miniszteri rendelet a nők felsőfokú képzéséről
Az így kibontakozó társadalmi nyomás hatással lett a törvényhozásra is. Az 1895-ben hivatalba lépő kultuszminiszter Wlassics Gyula kiadta a 65719/1895 számú rendeletet, amely lehetővé tette a nők számára, hogy bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi pályákra léphessenek. Hangsúlyozta, hogy az orvosi pálya, különösen a nő- és gyermekorvosi pálya, igényli leginkább a nők jelenlétét. A rendelet előrevetítette a nők érettségi vizsgájának bevezetését is, ez ügyben további rendeletek hozatalát helyzete kilátásba. (Így kerülnek bevezetésre a későbbiekben a leánygimnáziumok, majd később a koedukált képzésű középiskolák.)
Hugonnainak azonban még szigorlatokat is le kellett tennie svájci diplomája elfogadásához. De 1897. május 14-én, 50 éves korában végre őt is orvosdoktorrá avatták, 18 évvel az első orvosi diplomája kézhezvétele után! Ezt követően szabadon praktizálhatott, bár ő – orvosi naplójának tanúsága szerint – női betegekkel és szegényekkel foglalkozott a legszívesebben. Bekapcsolódott a magyarországi feminista mozgalomba, és lelkes híve lett a leánygimnáziumok szervezésének. Meggyőzően érvelt a nőmozgalom ellenfeleivel szemben, megjelölte a nők fontos szerepét a betegápolás és az egészségügy területén. Ezért fordította le 1907-ben Fischer-Dückelmann A nő mint háziorvos című könyvét magyar nyelvre. Egész életében az egészségügyi felvilágosítás elkötelezett híve volt. Évekig tanította a betegápolást az Országos Nőképző Egyletben. 1914-ben, az első világháború kitörésekor, hatvanhét évesen elvégzett egy katonaorvosi tanfolyamot! Szervezőmunkája nyomán nyolcvannégy orvosnő és többszáz vöröskeresztes nővér állt szolgálatba. Áldozatos munkájáért hadiékítményekkel díszített érdemjellel tüntették ki.
Hugonnai hallatlanul sokat tett a női orvosi hivatás elismertetéséért úgy, hogy saját életével bizonyította a nők felsőbb oktatásra való rátermettségét. Ez az „élő példa” késztette elismerésre a kor hatalomgyakorlóit. Hugonnai halálának évében már többszáz orvosnő praktizált az országban, ami az ő bátorsága, kitartása, elkötelezettsége nélkül aligha valósulhatott volna meg.
Emlékét a hálás utókor többféle formában is őrzi. Szobrot állítottak a tiszteletére, iskolákat neveztek el róla, alakját regény formájában is feldolgozták.
A Semmelweis Egyetem Hugonnai Vilma-emlékérmet alapított az esélyegyenlőség tiszteletének állandó ébren tartására.
Készült a Goodwill Pharma támogatásával.
Szeged 2025. február 28. Tasiné Csúcs Ildikó PhD
Felhasznált szakirodalom:
Kéri Katalin: Leánynevelés és női művelődés az újkori Magyarországon (nemzetközi kitenkitéssel és nőtörténeti alapozással), Pécs, Kronosz Kiadó, 2018. p. 456-482.
Az első magyar nőorvos, Új Idők 1897. május 30. III. évf. 23. sz. p. 506.
Bruckner Éva: Az első magyar orvosnők nyomában, Polgári Szemle 15. évf. 1–3. szám, 2019, 381–398.
Éva Bruckner Vilma Hugonnai (1847–1922), Hungary’s First Woman Physician, In:
Pioneer Hungarian women in science and education II. / ed. by Réka M. Cristian and Anna Kérchy , Budapest: Akadémiai K., 2023.
F.F. Dósa Katalin. Az első világháború hatása a polgári erkölcsök, a női szerepek és az öltözködés érdemi változásaira. Múltunk 2 (2016).
http://epa.oszk.hu/00900/00995/00046/pdf/EPA00995_multunk_2016_02_054-082.pdf
Hargittai Magdolna: Hugonnai Vilma orvos, In: Nők a tudományban:határok nélkül, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2015.
https://mersz.hu/dokumentum/m661nathn__29/
Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel, Nők a dualizmus kori Magyarországon 1867-1914,
Pécs, Pannónia Könyvek, 2008. p.101-112.
Fábri Anna, Borbíró Fanni, Szarka Eszter (szerk.): A nő és hivatása II.: szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből 1866-1895, Budapest, Kortárs, 2006.p. 176-179, 232-239.
Önnek ajánljuk
Kapcsolódó cikkek
Szent-Györgyi Albert és a P- vitamin
by 
