Az íngyulladás
Nem is gondolnánk hány ín, ínszalag fordul elő a szervezetünkben és milyen fontos szerepük van a mindennapi mozgás során. Az inak gyakorlatilag hidat alkotnak a csontok és az izmok között, összekötő kapcsot képeznek a vázrendszer és mozgásrendszerünk között, a mozgás kivitelezésének elengedhetetlen alkotórészei.
Az inak felépítése
Az inaknak szilárd, ellenben rugalmas felépítéssel kell rendelkezniük, hogy egy nagyobb terhelést is kibírjanak. Gondoljunk csak arra, hogy futáskor, ugráskor a testsúlyunk jelentős részének mozgatásában is részt vesznek. Az ín húzásra, főként az izom megfeszülésére megnyúlhat, illetve össze is húzódhat.
Az ínszalagok fontos alkotórészei a kollagén tartalmú rostok, melyek hosszanti lefutásúak és egy nagy víztartalmú hálózatba vannak beágyazva, ami az inak egy másik fontos tulajdonságát, a rugalmasságát biztosítja.
Ebben a rugalmas, kocsonyás anyagban nagyon sok kisebb vérér, szöveti folyadékot, úgynevezett nyirkot szállító ér helyezkedik el, de átalakulásra képes sejtek is vannak. Az inak körül élettani esetben minimális, néhány milliméter térfogatú folyadék helyezkedik el, mely az ínszalagnak az ínhüvelyen belüli csúszását segíti elő. Az ínhüvely belső, ín felöli részén ezért egy speciális hártya helyezkedik el. Az inakat kívülről egy rostos tok, az ínhüvely veszi körül, amely nem csak a mozgását segíti, de védi is a külső erőbehatásokkal szemben is.
Mitől károsodhat az ín?
Legtöbbször gyulladás alakulhat ki, de akár operáció után egy tartós mozgásszegény állapot is az inak sérüléséhez, károsodásához vezethet. Az inak elöregedése vízvesztéssel, kristályok lerakódásával járhat. Az índegeneráció együtt járhat különböző, az ízületeket érintő kopások, úgynevezett artrózis megjelenésével is.
Leggyakrabban az ínhüvely belső hártyáján alakul ki a gyulladás (ínhüvelygyulladás = tendovaginitisz, tenoszinovitisz), ritkábban magában az ínban jelenik meg (tendinitisz). A gyulladás lehet akut, rövid ideje fennálló, vagy krónikus, tartósan, több hete-hónapja jelentkező elváltozás is.
Milyen tényezők vezetnek a gyulladás kialakulásához?
Az íngyulladás kialakulásában nagyrészt az inak túlterhelése, egyoldalú, visszatérő mozgások, ismétlődő mikrotrauma, minimális sérülés szerepelhet, mint oki tényező. Sokszor nem szükséges nagyon nagy terhelés, ha előtte mozgásszegény életmódot folytatott valaki, akár kisebb megerőltetés hatására is kialakulhat. Sok esetben jelentős trauma sem kell, elég akár a hosszas számítógép használat, az „egerezés” miatti enyhe túlerőltetés.
A leggyakoribb előfordulási hely a vállízület körüli izomzat inai, a bicepsz ín, a csukló, a kéz és ujjak hajlító és feszítő inai, a lábfeszítő izmok inai, valamint az Achilles-ín lehet.
Különböző, úgynevezett anyagcsere betegségek is hajlamosíthatnak az inak elváltozásainak kialakulására, mint a cukorbetegség vagy a köszvény. Az ízületek gyulladásos betegségei (úgynevezett artritiszek) is társulhatnak az inakat érintő eltérésekkel. A gyulladás hátterében fertőzés ritkábban fordul elő, de az inak helyi sérülésénél gondolni kell rá.
A gyulladás általában középkorúak esetében jelenik meg, mikor az inak már sérülékenyebbek, rugalmatlanabbak, de ha fennállnak a hajlamosító okok, akár fiatalabb életkorban is kialakulhat.
Az ínhüvelyben alakul ki a legtöbb esetben a gyulladás, az ereknél a fokozott vérkeringés miatt. Az ínszalagokban kevesebb sejt fordul elő, itt ritkábban tapasztalhatjuk a gyulladás fellángolását.
Milyen tünetekkel, panaszokkal járhat?
A gyulladás helyén megjelenő fájdalom mellett duzzanat, nyomásérzékenység, az ín lefutása felett melegebb bőr, pirosság észlelhető. A fájdalmat az ín megfeszülése fokozza, az ellazítása csökkenti, ezért fontos a nyugalomba helyezése. Az érintett ízület, végtag mozgástartománya csökken a fájdalom miatt. Gyakran együtt járhat a közeli ízület kopásával, gyulladásával, kóros mozgásával.
Hogyan diagnosztizálható az íngyulladás?
Vérvételnél laboratóriumi eltérés a legtöbb esetben nem kíséri, de a sokízületi gyulladásban (artritisz) lehetnek magasabbak a gyulladásos paraméterek. Anyagcsere betegségekben látható emelkedett húgysav vagy vércukorszint. Az ínszalag ultrahangvizsgálata során látható a kiszélesedése, megvastagodása, az ínhüvelyben kóros mennyiségű folyadék felszaporodása, vizenyő megjelenése. Röntgenfelvételen korai, akut szakban nem látható elváltozás, de egy tartós, idült fennállás esetén az ín egy részének vagy teljes egészének elmeszesedése vehető észre.
Melyek a leggyakoribb helyei az ínszalagok gyulladásának?
Nem véletlen, hogy teniszezéskor leginkább a könyök körüli inak vannak a sérülésnek kitéve, az elhelyezkedésétől függően beszélhetünk „teniszkönyök”-ről vagy „golfkönyök”-ről, de például a szobafestőknél is gyakrabban fordul elő a bicepsz ín károsodása, számítógépen dolgozóknál a csukló rossz tartásából adódóan vagy túlerőltetés miatt az egérhasználat során a csuklók, ujjak területén kialakuló ínhüvelygyulladás. A rendszeres házimunka is vezethet íngyulladáshoz.
A térd tekintetében nem a klasszikus izom-ín szalag gyulladásáról, hanem az oldalszalagok gyulladásos jellegű elváltozásáról beszélhetünk. Gyakran a térd kopásával (artrózisával) jár együtt, amely túlerőltetés miatt alakulhat ki, de akár a térdízületek tengelyének eltérése – mely a térd befelé vagy kifelé dőlésével alakul ki – is ehhez az állapothoz vezethet. Általában a beteg a térd külső vagy belső oldalán, az oldalszalagok eredésénél illetve tapadásánál jelzi a fájdalmat, vagy a nyomásérzékenységet, melyet a terhelés is provokálhat.
Terápiás lehetőségek
A legelső és legfontosabb teendő az adott ínszalaghoz tartozó terület nyugalomba helyezése, pihentetése, a gyulladás csökkentése. Ha a kiváltó okot megszüntetjük, akkor sok esetben a gyulladás már magától is mérséklődik, sokszor néhány nap alatt jelentősen csökken. Mellette helyi kezeléssel csökkenthető a fájdalom, a duzzanat, a bőr melegsége. Akut, heveny esetben óvatosan hűthetjük, de a hideg felület és a bőr között mindenképpen ajánlatos egy törölközőt vagy más textíliát alkalmazni. Használhatunk különböző rögzítőket, amelyet szakember segítségével választhatunk ki. A helyi kenőcsök, pakolások is sokat segíthetnek, az úgynevezett nem-szteroid fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő krémek többsége recept nélkül kapható és biztonságosan alkalmazható. Léteznek különböző gyógyszeres tapaszok is. A nyugalomba helyezésben és a rögzítésben sokat segíthet a kinesiotape használata is. A gyógyszeres, szájon át szedhető fájdalomcsillapítók alkalmazása a lehetséges mellékhatások miatt már ritkábban javasolható. A helyileg alkalmazandó injekciók kevesebb hátrányos tulajdonsággal rendelkeznek, de a legtöbb esetben ezek kortikoszteroid tartalmuk miatt óvatosságra intenek.
A fizikoterápia alkalmazása is a kezelés egyik formája, vizes illetve elektromos kezelések formájában, melyeket kombinálni is lehet. A gyógytorna hatása nem egyértelműen bizonyított, de az tény, hogy az érintett terület izmainak és ínszalagjainak óvatos, bemelegítés utáni nyújtása jótékony hatású, a vérkeringés fokozása miatt a gyulladás során felhalmozódó salakanyagok elszállítása is segítheti a regenerációt. A bemelegítésre nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni, mert a gyulladt terület rugalmatlanabb, akár egy ínszalagszakadást is okozhat a nem megfelelő mozgás, amely már komolyabb beavatkozást tesz szükségessé. Amennyiben a konzervatív terápia nem hoz javulást illetve krónikus esetben sebészeti eljárás is indokolt lehet.
A gyógyulásnál ne legyünk türelmetlenek, akár több hétig is eltarthatnak a kellemetlen tünetek, főleg ha a nyugalomba helyezés nem történik meg.
Szerző: Dr. Benkő Ágota
