A pritamin szó hallatán tízből 8 embernek a piacon és az áruházban kapható vastag húsú paprika jut eszébe, valójában viszont a sóval tartósított, kiszárítatlan paprika-őrleményt nevezzük így, aminek ipari gyártása Nobel-díjas szegedi tudósunk, Szent-Györgyi Albert kitartó kezdeményezésének köszönhető.
A paprika története régre nyúlik vissza
Nem ősi magyar növény, szülőhazája Mexikóban található. Onnan Amerika melegebb klímájú országaiba került, majd Európába és Ázsiába. Spanyolországban már 1493-ban feljegyezték, hogy Kolumbusz olyan borsot hozott magával, amely csípősebb a kaukázusinál. Fogyasztása először Portugáliában terjedt el, ezután nyert teret Európa más országaiban is. Magyarországon feltehetőleg Wesselényi Ferenc gróf felesége, Széchy Mária honosította meg.
Az első ültetéstől a folyamatos termesztésig hosszú idő telt el. Szeged környékén már a 18. században termeltek paprikát, ezért a zászlóshajó szerepét a dél-alföldi város vállalta magára. Néhány évtized alatt Szentesen, Kalocsán és az egész országban elterjedt. Ma pedig már minden konyha alapkelléke a fűszerpaprika.
Honnan ered a pritamin?
A pritamin szó hallatán tízből 8 embernek a piacon és az áruházban kapható vastag húsú paprika jut eszébe. A pritamin maga azonban a sóval tartósított, kiszárítatlan, nyers pirospaprika-őrlemény vagy paprikapüré. Az 1930-as években a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertnek, a szegedi egyetem professzorának sikerült először a leginkább C-vitaminként közismert aszkorbinsavat elkülönítenie. Előbb káposztából és narancsléből, majd sokkal sikeresebben paprikából. Az elsősorban Dél-Alföldön termesztett paradicsom alakú paprika bizonyult az egyik legjobb alapanyagnak. A pritamin szóban a paprika szó második szótagját, valamint a vitamin szó második és harmadik szótagját fedezzük fel. A pritamin vélhetőleg mozaikszó, a paprikából előállított vitamin kitűnő „fedőneve”.
Szent-Györgyi az élen
Szent-Györgyi Albert és Kamocsai Gábor kitartó kezdeményezésének köszönhetően a dunakeszin található Óceán Konzervgyár 1935-ben Vitapric néven indította el a paprikapüré gyártását. A II. világháború idején a Globus Konzervgyár Pritamin néven, a Hangya Szövetkezet Vipa néven, a Szegedi Konzervgyár pedig Papravit néven gyártotta és forgalmazta. A paprikapüré magas C-vitamin-tartalma, így kiváló állóképesség-növelő hatása miatt bekerült például az angol hadseregbe is. A hadügyminiszter a hadiflotta számára előírta a fogyasztását a gyakorlatok idején. Tomatopric márkanéven az 1950-es évek második felében jelent meg a ketchupszerűen ízesített paprikapüré-változat. Az 1960-as évektől már megjelent a piacon a tubusos, pasztává feldolgozott paprikakészítmény, amit az Univer leginkább Piros Aranyként forgalmazott. Ezen a néven találjuk meg ma is a boltokban.