Hogyan térjünk vissza térdsérülést követően a sípályára?

A síelők hétfejű sárkánya, rettegett ellensége a térdsérülés. A klasszikus, futással, ugrással járó csapatsportokon kívül itt a leggyakoribb a sérülések kialakulása. A rögzített boka, a síléc nagy forgatónyomatéka, a térd hajlított helyzete, a nagy sebesség, irányváltások gyakran olyan erőhatást gyakorolnak a térdízületre, hogy azt az izomzat, porcok és szalagrendszer képtelen ellensúlyozni, így ezen struktúrák könnyen megsérülnek. Az ízületen belül elhelyezkedő keresztszalagok szakadása szinte minden esetben műtéti rekonstrukciót igényel, míg az oldalszalagok sérülése általában műtét nélkül, szoros orvosi és rehabilitációs kontroll mellett gyógyítható.

A meniszkuszok, más néven gyűrűporcok sérülése is jelentős részben műtétileg kezelendő (a leszakadt rész eltávolítása, vagy visszavarrása). Ezeket a műtéteket már két-három apró metszésen keresztül ízületi tükrözéssel, artroszkópos úton el lehet végezni, mely nem jár az ízület struktúrájának jelentős megbontásával. Ha a térdsérülés nem is korábbi síbaleset eredménye, joggal merül fel bárkiben a kérdés, hogy hogyan készüljünk fel a síelésre, ha korábban ilyen probléma állt fenn nálunk?

Sajnos az, hogy valakinek a térdízületét orvosilag meggyógyították, azaz az eredetihez hasonló helyzetet visszaállították, csak a gyógyulás egyik felét jelenti. A teljes sikerig – hogy a sportoló biztonságban a pályára tudjon lépni, és ne kelljen a fájdalomtól vagy az újrasérülés kockázatától rettegnie – a rehabilitáció sokszor rögös útja vezet. Először is vissza kell szerezni a térdízület teljes mozgástartományát, a térd körüli izmok erejét, rugalmasságát, funkcióját. Az ízületi helyzetérzékelés, tudományos nevén propriocepció, illetve a mozgásminták tudatos kontrollja, olyan fejleszthető képességek, melyekre külön hangsúlyt kell fektetni a gyógyulás során.

A csípőmedence-deréktáji gerinc izomzatának megfelelő állapota is alapvető fontosságú, gyógytornász vagy rehabilitációs szakember segítségével fejleszthető, és fejlesztendő képesség. Ezzel párhuzamosan sok esetben gondot okozhatnak pszichés faktorok a visszatérésben, mint az újrasérüléstől való félelem, vagy a motiváció elvesztése. Szükség szerint megfelelő táplálékkiegészítők, akár gyógyszerek javíthatják a porcfelszínek állapotát, fizikoterápiás eszközök gyorsíthatják a felépülést. Ha tudjuk, hogy ízületeink nagyobb terhelésnek lesznek kitéve (ez a síelésre fokozottan igaz), akkor már időben érdemes megkezdeni olyan étrend-kiegészítők használatát, melyek komplex módon támogatják a porcokat, csontokat, izmokat, szalagokat. A rehabilitáció és a pályára való visszatérés alapvetően egy fokozatos, vezetett és kontrollált, sok összetevős folyamat, megfelelő szakember segítsége nélkül gyakran sikertelen.

Gyakran felmerülő kérdés a térdrögzítők, ortézisek használata. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ha valakinek rögzítőre van szüksége síeléshez, akkor annak a térdízülete nem alkalmas a síelésre. Ne legyen bennünk az az illúzió, hogy ez majd megvéd minket a sérüléstől, bár némi stabilizáló szerepe, fájdalom csökkentő funkciója lehet, ezt a sportot csak egészséges, vagy helyreállított egészségű és megfelelően rehabilitált térdízülettel ajánljuk.

Dr Szabó Gábor
ortopéd-traumatológus, sportorvos