Mikor forduljon orvoshoz a beteg ízületi fájdalom miatt?

Szerző: Dr. Fohl Bernadette. 

Egy egyszerű példán keresztül azt is kérdezhetnénk, mikor vigyük szerelőhöz az autónkat? Ezen általában senki nem gondolkozik túl sokat. Könnyedén fel tudjuk mérni meddig terjednek az ismereteink és ennek megfelelően cselekszünk. Az egyszerűbb problémákat önállóan megoldjuk: például, ha üzemanyaghiányt jelez a műszerfal elmegyünk a töltőállomásra, ha kifogy az ablakmosófolyadék, feltöltjük a szükséges tartályt. Komolyabb probléma esetén azonban gondolkodás nélkül szakemberhez fordulunk, aki megállapítja a hiba okát, felvázolja a javítási lehetőségeket, majd az így kapott ismeretek alapján döntünk a hibaelhárítás módjáról.

Ahhoz, hogy képesek legyünk a saját testünkkel kapcsolatban is releváns döntést hozni, különbséget tudjunk tenni az egyszerű, önállóan megoldható, és a komolyabb, szakember segítségét igénylő problémák között, legalább alapszinten tisztában kell lennünk testünk felépítésével. Valamikor ugyan tanultuk a biológia órán – de ki emlékszik arra már?

Az ízületek a mozgató szervrendszer passzív részéhez tartozó struktúrák, melyek lehetővé teszik a csontok egymáshoz képest történő elmozdulását. Mit is jelent ez a mondat? Ahogy egy vállalat, úgy testünk is több elemi egységet magába foglaló részegységből épül fel. A vállalati dolgozó, csoport, alosztály, osztály, és végül a vállalat rendszerhez hasonlóan, az emberi szervezetben is megkülönböztetünk szerveződési szinteket. A legkisebb strukturális egységek a sejtek, melyekből szövetek, azokból szervek, majd szervrendszerek épülnek fel, a legmagasabb működési egység pedig maga a szervezet.

A mozgató szervrendszer a test hely- és helyzetváltoztató mozgásait teszi lehetővé. Aktív és passzív részekből áll. Az aktív rész az izomzat, melynek működése eredményezi a mozgató szervrendszer passzív elemeiben – a csontokban és az ízületekben – létrejövő mozgást.

Az izmok aktív működésének hatása következtében két (vagy több) egymás mellett elhelyezkedő csont között elmozdulás csak akkor jöhet létre, ha az azok közötti összeköttetés nem folyamatos. (Ellenkező esetben folyamatos csontösszeköttetésről, összecsontosodásról beszélünk – pl. a koponyacsontok esetén). Az ún. megszakított csontösszeköttetések az ízületek.

Az ízületeket alkotó csontok száma alapján beszélhetünk egyszerű vagy összetett ízületről. Az előbbit két, az utóbbit több csont alkotja. Az ízületekben a mozgás egy-, kettő-, vagy több tengely mentén jöhet létre. Az ízületben létrejövő mozgások kiterjedését, a mozgástartományt, az ízületet alkotó csontok alakja, valamint az ízület körül elhelyezkedő nem csontos elemek (ún. lágyrészek) maximális megnyújthatósága határozza meg. A csontok alakjában és a lágyrészek megnyújthatóságában az egyes egyének között kisebb-nagyobb eltérések lehetnek, így egy adott ízület mozgásterjedelmének vonatkozásában néhány fokos eltérés mérhető egészséges emberek között is. Egyes emberek például a hüvelykujjukat az alkarjuk mellé tudják hajtani, mások erre nem képesek.

Az ízületek felépítésével kapcsolatban elmondható, hogy egyes, ún. állandó alkotóelemek minden ízület felépítésében részt vesznek, míg az ún. járulékos alkotóelemek nem minden ízületben fordulnak elő. Az ízületek állandó elemei közé tartoznak az ízület alkotásában részt vevő csontok, a csontok ízületi felszínét borító porc, a csontokat összekötő szalagok, valamint a csontvégek között keletkező ízületi üreg, melyet ízületi folyadék tölt ki és kívülről az ízületi tok határol. Az ízületet alkotó csontvégek közül az egyik általában domború, ezt nevezzük ízületi fejnek, a másik általában homorú, ezt nevezzük ízületi vápának. A csontok ízületi felszínét borító porc kemény, típusát tekintve hyalinporc, tápanyagot kizárólag az ízület üregét kitöltő ízületi folyadékból képes felvenni. A csontok között húzódó szalagok rendkívül nagy szakítószilárdsággal rendelkeznek. Ennek megfelelően mechanikai jelentőséggel bírnak, az ízületek stabilitásában játszanak szerepet. Az ízületi tok termeli az ízületi folyadékot, ami az ízületi porcfelszínek súrlódásmentes mozgásához elengedhetetlen.

Járulékos ízületi alkotó elemek a rostporcos ízvápa ajkak (melyek az ízületi vápa mélységét növelik), a különböző discusok, meniscusok (melyek az egymással szemben elhelyezkedő ízfelszínek téraránytalanságait kompenzálják), az ízületi tömlők, hüvelyek (melyek folyadékkal kitöltöttek), valamint izmok (melyek nem a mozgatásban, hanem az ízület funkciójában játszanak szerepet; például az ízületi tokon tapadva megakadályozzák, hogy mozgások közben a tok becsípődjön a csontvégek közé).

A térdízület felépítésében a combcsont, a sípcsont és a térdkalács vesz részt. A térdkalács a combcsonthoz kapcsolódik, a sípcsonthoz nem, mozgások közben a combcsonthoz képest csúszik felfelé és lefelé. A combcsont és a sípcsont között fennálló térbeli egyenetlenséget egy külső és egy belső, oldalnézetben ék alakú, felülnézetben hold alakú porc, a meniscus egyenlíti ki. A combcsont és a sípcsont között több szalag található: a térdízület külső és belső oldalán a hosszanti lefutású oldalszalagok, a külső és belső oldalt egymást keresztező lefutással összekötő elülső és hátsó keresztszalag, továbbá a külső és belső oldalt elöl és hátul vízszintesen összekötő, horizontális lefutású szalagok. A térdízület nyáktömlői közül a térdkalács feletti, -előtti, -alatti nyáktömlők, valamint a térd belső és hátsó oldalán, izomtapadási területek mellett található nyáktömlők a legfontosabbak.

A térdízületben hajlítás és nyújtás jöhet létre, valamint hajlított térd mellett lehetséges a lábszár combcsonthoz képest történő forgó mozgása (nyújtott térd mellett a csontok térbeli szerkezetének következtében forgó mozgás nem lehetséges). Ezeket a mozgásokat az alsó végtagon elhelyezkedő, a térdízületet áthidaló, a térd körül tapadó izmok hozzák létre.

Térdízületi fájdalom kialakulhat hirtelen, nagy erőbehatás, rossz mozdulat, azaz sérülés következtében. Ilyenkor értelemszerűen azonnal orvoshoz kell fordulni. Térdízületi fájdalom azonban kialakulhat fokozatosan, sérüléstől függetlenül is. A fájdalomhoz társulhat duzzanat. A fájdalom jelentkezhet a térd elülső részén, a térdkalács körül, a térd külső, belső, vagy hátsó oldalán. Lehet tompa, feszítő, éles, hasogató, lüktető vagy égő jellegű. Jelentkezhet nappal, mozgás közben, mozgás indításakor, vagy bizonyos mozdulatokra, bizonyos terhelésekre (pl. guggolás, lépcsőn-, lejtőn járás), de jelentkezhet éjjel is. Kisugározhat, és zsibbadás is társulhat hozzá. Hátterében bármelyik térdízületi alkotó (ízületi porc, ízületi szalag, ízületi tok, ízületi nyáktömlő, ízület körüli izmok) kóros állapota, vagy egyszerű statikai probléma, tengelyeltérés is állhat, de az egész szervezetünket érintő betegség (pl. gyulladásos góc, autoimmun megbetegedés) is okozhatja. Ebben az útvesztőben szakember segítsége nélkül elég nehéz eligazodni…

Általánosságban elmondható, hogy leggyakrabban a különböző túlterhelésekből (sport, munka, túlsúly, életkor) eredő, kopásos, degeneratív eltérések állnak a térdfájdalom hátterében. Erre a fájdalomra jellemző, hogy gyakrabban a térd belső oldalán, ritkábban a térd külső oldalán, főként terheléskor (guggolás, lépcsőn járás) jelentkezik, és szúró jellegű. Ha a fájdalomhoz nem társul instabilitás-, vagy elakadásérzés, nincs jelentős duzzanat, és nincs zsibbadás, várhatunk a szakemberhez fordulással. Amennyiben azonban néhány nap pihentetés, kímélet, helyileg alkalmazott száraz hűtés, jegelés, gyulladáscsökkentő-, fájdalomcsillapító hatású krémmel történő kenegetés után sem szűnik a fájdalom, forduljunk szakemberhez!

Tény, hogy a sikeres gyógyulás alappillére az idejében történő felismerés és a fájdalom hátterében álló probléma mielőbb elkezdett célzott kezelése. Ezért javaslom, hogy térdízületi (és egyéb ízületi) fájdalom esetén jelentkezzenek szakembernél.

Önnek ajánljuk