Zöldkagylóval ízületeinkért

Új-Zélandon, ahol Földünk legtisztább vizei vannak, tenyészik a taréjos zöldkagyló (Perna canaliculus). Gyógyászati célra való felhasználásának története az új-zélandi őslakosokig, a maorikig nyúlik vissza. Megfigyelték, hogy a maorik közül azok körében, akik a tengerparton éltek és rendszeresen fogyasztottak zöldkagylót, szinte ismeretlenek voltak a mozgásszervi bántalmak, szemben a sziget belső területein élő társaikkal. Ennek oka az, hogy a part menti területeken élő őslakosok bőségesen fogyasztottak nyers zöldkagylót. Ezen felismerésen túl, az újzélandi taréjos zöldkagyló az 1970-es években került ismét az érdeklődés középpontjába, rákkutatások kapcsán. Bár tumorellenes anyagot nem sikerült a zöldkagyló kivonatban azonosítani, azok a daganatos betegek, akiknél a terápia előtt mozgásszervi panaszok és ízületi fájdalmak álltak fenn, jelentős javulásról számoltak be a fájdalom és a mozgékonyság tekintetében. Ez felkeltette a kutatók figyelmét, így ezt követően a zöldkagyló kivonat gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatását kezdték el tanulmányozni.

Milyen anyagok találhatók a zöldkagyló kivonatban?

A kivonat különböző biológiailag aktív lipidet tartalmaz, melyek közül kifejezett jelentősége a többszörösen telítetlen omega-3 zsírsavaknak (EPA, DHA) van, de emellett szfingolipideket, fitoszterolokat, diacilgliceridet, diterpéneket, szeszkviterpéneket és szaponinokat is tartalmaz. A zöldkagyló kivonat fontos összetevői a glükózaminoglikánok, melyekről tudjuk, hogy a porcok alapvető építőkövei. A kristálytiszta vizekben tenyésző zöldkagyló a természetes antioxidánsoknak is széles tárháza, többek között karotinoidok, xantofillok és antocianinok találhatók benne ^1-3. Ezen bioaktív anyagok közül néhányról (pl. EPA, DHA) evidenciák támasztják alá azt, hogy hatékonyak az arthritis és egyéb gyulladásos betegségek tüneteinek enyhítésében ⁴.

Támadáspontok a gyulladáscsökkentésben

A különböző ízületi betegségeket sokszor nem csupán fájdalom, hanem gyulladás is kíséri. A két folyamat annál is inkább gyakran együtt jár, hogy közös molekuláris események húzódnak hátterükben. A gyulladás egy ősi, a szervezetet érő káros hatásokkal szembeni védekező reakció, melyet az immunrendszer aktivizálódása vált ki. A külső vagy belső ártalom (pl. sérülés, kórokozó, stb.) hatására kialakuló gyulladás számos, egymásra épülő folyamatot foglal magában, melyekhez különböző enzimek működése és jeltovábbító anyagok termelődése szükséges.

Az ízületi fájdalmakra felírt nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) ennek a kaszkádnak abba az útvonalába avatkoznak be, melyben az ún. ciklooxigenáz (COX) enzim végzi a gyulladáskeltő- és fokozó hatású molekulák (pl. prosztaglandinok) termelését. Az NSAID-ek hosszú távú használata azonban igen komoly gasztrointesztinális és kardiovaszkuláris kockázatot rejt magában. Az ilyen jellegű mellékhatásokat mellőző NSAID kifejlesztésére való törekvések még nem jártak sikerrel, az abszolút biztonságosnak mondható gyulladáscsökkentő kifejlesztése még várat magára. A gyulladásos kaszkád másik kulcsenzime az 5-LOX, mely hatására egyéb gyulladásos mediátorok (ún. leukotriének) termelődnek. A leukotriének gyulladásban betöltött szerepe sokrétű. Ezek a jelzőmolekulák a gyulladás helyszínére toborozzák az immunrendszer bizonyos sejtjeit, belőlük szabad oxigéngyököket és különböző enzimeket szabadítnak fel, továbbá fokozzák az érfalak áteresztőképességét, ami hozzájárul az ödéma kialakulásához. A gyulladás során keletkező molekulák az idegeket is stimulálják, ezáltal pedig fájdalmat idéznek elő. Emellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az említett molekuláris folyamatok maguk után vonják az ízületi porcok folyamatos pusztulását is. Továbbá a fennálló fájdalom, gyulladás és ödéma az ízület mozgásának beszűküléséhez, mozgáskorlátozottsághoz vezet.

In vitro tanulmányok azt mutatják, hogy a zöldkagyló kivonatnál megfigyelt bioaktivitás a gyulladás két fő (COX és LOX) útvonalán keresztül érvényesül ^{1, 5}. A jótékony hatásban az egyik kulcsfontosságú molekulacsoport az omega-3 zsírsavaké (pl. EPA és DHA), de egyéb lipidmediátorok, bioaktív fehérjék és furán-zsírsavak szintén fontos szerepet játszanak benne. Ezek a molekulák a jótékony hatásukat különböző útvonalakon keresztül fejthetik ki ^{6, 7}. A zöldkagyló kivonat pozitív hatása a használat 2-4. hetében már megfigyelhető volt számos tanulmányban térdízületi, gyulladással kísért porckopás esetén _^8-10.

Klinikai vizsgálatok a zöldkagyló kivonattal

A zöldkagyló kivonat hatékonyságát több klinikai vizsgálatban is tesztelték ¹¹. Egy 4 évig tartó, nyílt klinikai vizsgálatba olyan pácienseket vontak be, akiknél az első vonalbeli gyógyszerek (nem-szteroid gyulladáscsökkentők) nem bizonyultak hatásosnak. A kivonat jótékony hatását mind az osteoarthritises, mind pedig a rheumatoid arthritises betegeknél sikerült igazolni. A klinikai vizsgálatok során tapasztalt javulás a fájdalom súlyosságának mérséklődésében, a reggeli ízületi merevség és az éjszakai fájdalom csökkenésében nyilvánult meg ¹².

A klinikai vizsgálatokban nem tapasztaltak súlyos mellékhatást a zöldkagyló kivonatot szedő alanyok. A kivonat nem tekinthető a gyomor számára toxikusnak, használata során nem jelentkeznek a nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása során jellemzően előforduló gasztrointesztinális irritációk ¹³.

_{Referencia lista:}

_{1. McPhee S. et al. Comp. Biochem. Physiol. B Biochem. Mol. Biol. 2007; 146, 346–356.}

_{2.Taylor A.G. et Savage C. Aquaculture 2006; 261, 430–439.}

_{3.Miller M.R. et Pearce L. Nutrients 2014; 6, 1454–1474.}

_{4.Ameye L.G. et Chee W.S.S. Arthritis Res. Ther. 2006; 8, R127.}

_{5.Whitehouse, M.W. et al. Inflammopharmacology 1997; 5, 237–246.}

_{6.Serhan C.N. Nature 2014; 510, 92–101.}

_{7.Wakimoto T. et al. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 2011; 108, 17533–17537.}

_{8.Lau CS. Progr Nutr 2004; 6:17–31.}

_{9.Gibson R.G. et al. Practitioner 1980; 224:955–60.}

_{10.Gibson S.L.M. et Gibson R.G. Complement Ther Med 1998; 6:122–6.}

_{11.Zawadzki M. et al. Geriatria 2010; 4:39-46.}

_{12.Gibson R. et Gibson S. Br Med J 1981;283:1472.}

_{13.Brien S. et al. QJM. 2008 Mar;101(3):167-79.}

Önnek ajánljuk