Ízületi bántalmak és kombinációs terápia

Az ízületek két vagy több csont találkozásánál lévő összetett struktúrák, melyek az őket körülvevő úgynevezett lágyrészekkel, például izmokkal és inakkal biztosítják az emberi vázrendszer stabilitását és lehetővé teszik annak mozgását. Legtöbb ízületünk jelentős terhet hordoz, megfelelő funkciója elengedhetetlen a mindennapi tevékenységeink ellátásához. A mobilitásban betöltött központi szerepük miatt fontos, hogy az ízület minden alkotóeleme (a csontok ízületi végei, ízületi porc, ízületi üreg, ízületi nedv, ízületi tok és belhártya, ízületi szalagok, nyálkatömlők) minél tovább megőrizze élettani struktúráját, összetételét.

Az ízületi bántalmak lehetnek gyulladásos megbetegedések („artritiszek”) vagy degeneratív kórképek („artrózisok”). Artritisz esetén az érintett ízület vagy ízületek fájdalma, nyomásérzékenysége és duzzanata mellett az ízület feletti bőrfelület vörössége, melegsége is gyakran megfigyelhető, végül a funkció is károsodik, az ízület mozgása beszűkül és fájdalmassá válik. Az ízületi gyulladások legfontosabb képviselői a sokízületi gyulladás („reumatoid artritisz”), a gyulladásos gerincbetegség (spondilitisz ankilopoetika, „Bechterew-kór”), a pikkelysömör nevű bőrbetegség ízületi gyulladással („pszoriázisos artritisz”), illetve a köszvény. A legtöbb – bár nem minden – gyulladásos ízületi bántalom jellemző tünete a reggeli ízületi merevség, amely egy óránál hosszabb ideig, gyakran órákig tart, az ízületek bejáratásával pedig enyhül vagy megszűnik.

Magas gyakorisága és a mindennapi életre gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt az artrózis a középkorú és idős népesség egyik legfőbb egészségügyi problémája. Figyelemre méltó adat, hogy a világ 65 év feletti népességének körülbelül egyharmadát érinti a valódi, panaszokat okozó degeneratív ízületi betegség, a radiológiai vizsgálattal igazolható elváltozások aránya pedig még magasabb. Magyarországon a teljes népesség körülbelül 15%-át érinti a betegség. Kopás leggyakrabban a teherviselő nagy ízületekben, így a csípőben és a térdben, valamint a gerinc ízületeiben jelentkezik, a derékfájdalom vagy lumbágó jellegzetes tüneteit okozva. További típusos megjelenési forma a kézujjak végpercein megjelenő, a funkcionalitást, a finommozgást jelentősen rontó artrózis. Az alapbetegség progresszív, fokozatosan zajló folyamat. Az életkor előrehaladtával az ízületet alkotó porc magas víztartalma csökken, alapvető alkotóelemek, így a proteoglikánok, glükozaminoglikánok szerkezete károsodik, vízkötő képességük csökken. Szintén fontos a II-es típusú kollagénrostok átmérőjének csökkenése. A betegség lehet primer artrózis, melynek okát nem ismerjük, illetve szekunder artrózis, amikor az elváltozás hátterében egy másik kór áll, például cukorbetegség, pajzsmirigy alulműködés, krónikus köszvény, egyéb ízületi gyulladások. Hajlamosító tényezők közül kiemelendő a túlsúly és a trauma, utóbbinál nemcsak a töréseket, hanem a hosszan tartó túlerőltetést és mikrotraumákat is meg kell említenünk. Az artrózis legfontosabb tünete az adott ízületre lokalizálódó fájdalom. A gyulladásos ízületi betegségekkel szemben a reggeli ízületi merevség sohasem több mint 30 perc. Fizikai terhelésre fájdalom jelentkezik, mely pihenésre szűnik. A folyamat egyszerre több ízületet is érinthet. További fontos tünet az ízület mozgástartományának beszűkülése, illetve az ízületi deformitás. Amennyiben a beteg panaszaival reumatológushoz fordul, orvosa a megfelelő anamnézis felvétele után, klinikai betegvizsgálat és radiológiai képalkotó módszerek (elsősorban röntgen, ritkábban komputertomográfia, mágneses rezonancia, ultrahang) segítségével állítja fel a diagnózist. Az artrózis kezelésének célja a fájdalom és mozgáskorlátozottság csökkentése. A nem gyógyszeres kezelések közül fontos a megfelelő betegoktatás, melynek során a kezelőorvos személyre szabottan ismerteti a rendelkezésre álló terápiás lehetőségeket. Fontos a testsúly csökkentése, rendszeres testsúlyméréssel, a fizikai aktivitás növelésével, a zsír-, cukor-, és sóbevitel csökkentésével, zöldség- és gyümölcsfogyasztás emelésével, étkezési szokások változtatásával, például az ún. „stressz-evés” csökkentésével. Fizikai aktivitásnál fontos a megfelelő, kényelmes, az adott tevékenységhez illő lábbeli viselése, a „gyakran mozogjunk keveset” elv betartása, az aktivitás intenzitásának fokozatos, akár több hónap alatti növelése. A rendszeres, programszerűen végzett és szakember által kontrollált mozgásterápiával, majd a beteg által, az otthonában végzett egyéni gyógytornával csökkentjük a fájdalmat és az ízület instabilitását, növeljük az ízület körüli izmok erejét. Gyógyászati segédeszközökkel (rögzítők, támbotok, rollátorok, emelt WC-ülőke) javíthatjuk a betegek életminőségét. Reumatológus által felírt fizioterápiás kezelések (magnetoterápia, transzkután elektromos idegstimuláció – TENS, ultrahang, iontoforézis) segítségével akár fájdalomcsillapító – gyulladáscsökkentő anyagot is juttathatunk a panaszos ízületbe. Természetesen gyógyszeres terápia is rendelkezésre áll a kopásos ízületek fájdalmának csökkentésében. Vannak helyileg alkalmazható és szisztémás készítmények. A helyileg alkalmazott, nem-szteroid gyulladáscsökkentő tapaszok enyhébb esetekben, felületes ízületek fájdalma során lehetnek hatásosak. Lokálisan kenőcsökkel, krémekkel, bedörzsölőkkel is jó eredményeket érhetünk el. Mindkét forma előnye a kevés szisztémás mellékhatás. Az ízületbe adott, úgynevezett intraartikularis injekciók lehetnek az évente maximum 3 alkalommal adható kortikoszteroidok, vagy a 4-5 héten keresztül hetente egyszer alkalmazott hyaluronsav készítmények. Előbbiek hatása csak néhány hétig tart, de mellékhatásaik miatt nem lehet gyakrabban alkalmazni őket; utóbbiak főleg az ízület könnyebb mozgását segítik elő „zsírozó, olajozó” funkciójuk révén. Szájon át adott, szisztémás készítmények elsősorban nem-szteroid gyulladáscsökkentők vagy analgetikumok, tehát fájdalomcsillapítók lehetnek, attól függően, hogy a gyulladás mennyire játszik szerepet az adott panasz fenntartásában. Ma már kiemelt helyen kell kezelnünk a gyógyszerpalettán az úgynevezett kombinált készítményeket. Ezek nemcsak úgynevezett tünetmódosító, hanem szerkezetmódosító készítmények, használatukkal a bevezetőben említett, alapvető porc-alkotóelemeket pótolhatjuk. A kondroitin-szulfát a porc fő komponense, a proteoglikánok alkotóeleme, melyek a porc mechanikai és rugalmas tulajdonságának alapját adják. Szintén porcepítő elem a glükózamin-szulfát. Vannak a két hatóanyagot külön-külön tartalmazó készítmények is, ám együttes alkalmazásuk az eltérő hatásmechanizmusok miatt fokozott porcvédelmet nyújthat; a kondroitin-szulfát stimulálja a kollagén és hialuronsav szintézist, javítja a az ízület kenését, míg a glükózamin stimulálja a porcsejtek proteoglikán szintézisét. Azonos hatásuk a porcbontó enzimek gátlása és a gyulladáscsökkentés. Sőt, olyan készítmény is elérhető, mely ezen felül további 5 alkotóelemmel (D3-vitamin, kalcium, mangán, króm, C-vitamin) nemcsak a porc, hanem egyéb képletek (csontállomány, ízületi tok, ízület körüli lágyszövetek) megóvását is elősegíti, komplex módon táplálva őket. A kombinált készítményeket általában 3 hónapos kúrákban alkalmazzuk, de folyamatos szedésük is megengedett. Az ízületi kopásos betegség jelentős terhet ró a betegre és a társadalomra egyaránt, így megfelelő megelőzése, a fájdalom enyhítése és az ízületi funkció javítása igen fontos feladat beteg és orvosa számára egyaránt. Számos előnyös tulajdonságuk révén ebben nyújtanak segítséget a glükózamin-szulfát és kondroitin-szulfát tartalmú kombinációs gyógyszerek, melyek a megfelelő életmóddal, testmozgással, étrenddel meggátolhatják a porc további károsodását.

Önnek ajánljuk