Fáradásos sportsérülések, futótérd, ugrótérd

Szerző: Dr. Burkus Máté.

A fáradásos törés

Fáradásos törésről, vagy más néven stressz törésről akkor beszélünk, ha a csontok részleges vagy teljes törése nem hirtelen bekövetkező célzott, illetve indirekt behatásra (mint például baleset) következik be, hanem egy erőteljes és ismétlődő, tartósan fennálló hatásnak következménye, ahol az önmagában normális, egészséges csontszerkezet már nem tud ellenállni. A környező izmok fokozatosan elfáradnak, a csontokra túl nagy feszülés és erő jut, az így keletkezett apróbb sérüléseknek pedig nincs idejük megfelelőképp regenerálódni, ezáltal a csont egyszer csak eltörik.

Hol és kiknél fordulhat elő?

Ezt a típusú sérülést először nem sportolóknál, hanem a katonák körében fedezték fel. Náluk nem ritkán tapasztalták a lábközép csontok törését, a folyamatos nehéz menetelés miatt, mely sérülésformát az irodalom March-fractura nevén is emlegeti. Fontos kiemelni azonban, hogy a fáradásos sérülés nem csak a katonák körében fordulhatnak elő, manapság sokkal gyakrabban észlelhetők bizonyos sportágak mellett (futóknál, tornászoknál, balett táncosoknál, atlétáknál). Gyakrabban érintett csoport a fiataloké, akiknél még nincs megfelelő izomzat, de erősen terhelik magukat, de szinte bárkinél megjelenhet egy nagyobb, akár egyszeri fizikai igénybevételt követően is, mint például egy hosszú futás vagy kiadós kirándulás után. Az elváltozás, bár leggyakrabban a láb csontjait érinti, azokon túl a sípcsont, combcsont, esetleg a combnyak területén, illetve ritkán a medencén is megjelenhet.

Mik a jellemző tünetek, hogy ismerhető fel?

Fő tünet a fájdalom, esetleg mozgáskorlátozás. Az előzmények feltérképezése során általában könnyen megtalálhatók a kiváltó okként szereplő események. Előfordulhat, hogy a betegek nem gondolnak arra, hogy törés lehet a fájdalom hátterében, ilyenkor az elhúzódó panaszok gyakran hetekig, hónapokig is fennállhatnak, majd fokozatosan a törés gyógyulásával enyhülnek és megszűnnek.

Panaszok esetén forduljunk orvoshoz, aki a kórtörténet célzott kikérdezésével, fizikális-,  illetve röntgenvizsgálattal általában megfelelő diagnózishoz jut. Amennyiben az elváltozás nem egyértelmű annak pontos megítélésére és elkülönítésre, ritka esetekben egyéb képalkotás (például CT vizsgálat) is szóba jön. Fontos továbbá az elváltozás egyéb csontfolyamatoktól való célzott elkülönítése. Elmozdulással járó definitív „nagy” csont (mint lábszár) törés esetén a tünetek azonnal szembe ötlők, viszont ilyenkor is kiemelten fontos az egyéb csontszerkezet károsító folyamatok kizárása.

Az úgynevezett „futó-„ és „ugrótérd”

A „futótérd”-ként emlegetett „elváltozás”, illetve panaszos állapot valójában több, a térdízület környéki fájdalommal járó kórkép összefoglaló neve, nem „valódi” orvosi kifejezés.

Az elváltozások közös jellemzői, hogy térd környéki panaszok általában terhelésre, sport végzésére jelentkeznek, gyakran hirtelen fokozódnak, a panaszos terület nem ritkán nehezen lokalizálható, a fájdalom a térdben kiterjedt lehet. A panaszok a terhelés abbahagyása után általában enyhülnek, de elhúzódó állapot esetén tartósan is fennállhatnak. Nevével ellentétben nem csak a futókat érintheti, hanem bárkit aki olyan tevékenységet, például sportot végez ahol a térdet fokozott igénybevétel éri, érheti. Nem ritka jelenség kerékpárosoknál, síelőknél, esteleg labdajátékot játszóknál sem.

Mi okozhatja?

Tekintve, hogy a futótérd nem egy konkrét kórképet, mint inkább tünetcsoportot jelöl, többes okot említhetünk meg. Oka lehet egyrészt, hogy a térdízület mozgatása, terhelése közben a patellofemoralis – a combcsont és és a térdkalács közötti – érintkezésben vagy ízületben a normálisnál fokozottabb nyomódás, dörzsölődés jön létre. Hasonló panaszokat okozhat a térdkalács ízfelszín porcának károsodása, az úgynevezett chondromalatia is mely önálló kórképként, illetve kopási folyamat részeként is előfordulhat. Meg kell említeni továbbá az úgynevezett iliotibialis syndromát is. Ennél a csoportnál a medencéről eredő, a comb külső oldalán a lábszárig futó vaskos kötőszövetes lemez az úgynevezett iliotibialis tractus az érintett, ennek feszes kötege a térd mozgatása, jellemzően hajlítása során mintegy átzökken a combcsont térdízületi végek külső bütykén (a condyluson), fájdalmas irritációt, panaszokat okozva ezzel. Ennek az inas kötegnek a feszülése a térdkörnyéki irritáción túl a csípő területén is hasonló fájdalmas panaszokat okozhat. A „futótérdként” emlegetett kórképeket fontos elkülöníteni egyéb, a térben előforduló, szinté a sporthoz köthető károsodástól, mint például holdasporcok (meniscusok), esetleg keresztszalagok sérülésétől.

Az „ugrótérd” egy másik, térd környéki panaszokat okozó, speciális, relatíve gyakori túlterheléses állapot, mely szintén túlnyomó többséggel sport kapcsán alakulhat ki. Itt a panaszos terület általában jól lokalizálhatóan a térkalács környékén (annak csúcsánál) van.

A fájdalom tényleges oka a térdkalács (patella)-ín túlterhelése, és ezáltal az ínon kialakult degeneratív elváltozások. Eredete a térdre, azon belül is az említett patella ínra kifejtett túlzott terhelés, melynek ilyen formája leginkább azon sportágakban jellemző, ahol gyakran kell elrugaszkodó, ugró tevékenységet végezni. Többek között ilyenek bizonyos labdajátékok, mint a kosárlabda, a kézilabda, a röplabda, illetve az atlétika egyes ágai.

Tünetei a térkalács alsó végénél az ín területén kialakuló fájdalom, duzzanat, esetleg nyomásérzékenység, mely panaszok elsőként terhelésre jelentkeznek, majd későbbiekben a elhúzódó, túlzott behatások miatt akár már nyugalomban is fennállhatnak.

Fontos ismételten hangsúlyozni, hogy ezeknek az elváltozásoknak az eredete általában a túlzott mértékű, egyenlőtlen eloszlású terhelésben keresendő. Ennek aktív része lehet a sportoló fokozott terhelés „vállalása”, illetve ugyanilyen hangsúly fektetendő a passzív elemekre, mint megfelelő sportszer ( futásnál a cipő) használatára is.

A térdpanaszok diagnosztikája:

Bármilyen térdpanasz esetén, így a túlterheléses korképek felismerése során is, elődleges és legfontosabb a háttér részletes tisztázása, valamint az emellett végzett célzott szakorvosi fizikális vizsgálat, melyet általában valamilyen képalkotás, jellemzően röntgen vagy ultrahang kell, hogy kiegészítsen. Az elváltozás pontos diagnosztikájához, illetve bizonyos egyéb csontfolyamatoktól való megfelelő elkülönítéséhez az esetek egy részében további komplex vizsgálatokra is sort kell  keríteni, melyek elrendelése minden esetben szakorvosi kompetencia.

Kezelés és  megelőzés

Bármilyen megerőltető tevékenység végzésekor lényeges a fokozatosság, az izmok erősítése, ami képes tompítani a csontokra jutó nagymértékű terhelést, így az izom később fárad el. Rendkívül fontos továbbá a megfelelő felszerelés használata, például a már említett megfelelő cipő, ami nagyban segíti a terhelés kellő eloszlatását.

A kialakult elváltozások az esetek döntő többségében konzervatív módon kezelendők, ami fájdalomcsillapítást, átmeneti terhelés-csökkentést, kíméletet, a sport részleges szüneteltetését, illetve helyi gyulladáscsökkentő krémek, esetleg szájon át szedhető fájdalomcsillapítók, egyéb gyógyszeres terápiák, továbbá fizioterápia célzott alkalmazását jelenti, melyet speciális „segédeszközökkel”, mint például egyedi talpbetét használatával lehet kiegészíteni. Rögzítés alkalmazására vagy műtétes beavatkozásra ritkán van csak szükség. A gyógyulást követően a korábban végzett sporttevékenység tovább folytatható. Fontos hangsúlyozni, hogy a szteroid tartalmú injekciós készítmények helyi alkalmazása kerülendő.

Dr. Burkus Máté elérhetősége:
+36 70/4511723

Önnek ajánljuk