Abszolút hallás: az agy szuperképessége, vagy tanulható?

Ha megtudja mondani viszonyítási pont nélkül pontosan, hogy a hallott hang milyen magasságon szólal meg, akkor valószínűleg abszolút hallással rendelkezik. Az abszolút hallás rendkívül ritka, azaz 10 ezer emberből kevesebb mint 1 rendelkezik ezzel a képességgel. 

Az abszolút hallásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor valaki képes énekléssel, dúdolással vagy egy hangszer segítségével egy ismeretlen hangot megszólaltatni, anélkül, hogy lenne bármilyen viszonyítási alapja (pl. hangvilla). Ezt a képességet aktív abszolút hallásnak nevezzük. Míg a hangok hangnevek segítségével történő azonosításának képességét passzív abszolút hallásnak hívjuk. Összekeverhető a relatív hallással, amely egy viszonylag gyakori képesség, amikor az egyén az egyszerre megszólaló vagy egymást követő hangok vagy harmóniák különbségét képes megállapítani. 

Jó pár híres zeneszerzőről tudni vélt, hogy abszolút hallással rendelkezett, mint Händel, Mozart, Beethoven vagy akár Bartók. Viszont vannak olyan híres zeneszerzők, akiknél pedig tudjuk, hogy nem birtokolták ezt a képességet, mint Wagner, Schumman vagy Csajkovszkij. A muzsikálás esetén sokszor azt mondják, hogy az abszolút hallás inkább átok, mint áldás, mivel ezek a zenészek gyengébben teljesíthetnek a relatív hallást igénylő feladatokban, azaz amikor a kottától eltérő harmóniákat (transzponáló hangokat) kell játszani. 

Az abszolút hallás kialakulása mögött két tényezőt állapítottak meg: az egyik a genetikai öröklődés, a másik pedig a kisgyermekkorban történő zenei fejlesztés. A kettő kutatása során erős kapcsolatot fedeztek fel, mivel az abszolút hallással rendelkező diákok esetén azt figyelték meg, hogy a szülők és a nagyszülők is rendelkeznek ezzel a különleges képességgel.  Ezekben a családokban a zenével való kapcsolat is sokkal szorosabb ezért a gyerekeknél hamar már 3-5 éves korban elkezdődik a zenei nevelés. Érdekesség, hogy az abszolút hallás az ázsiai emberek körében elterjedtebb. Valószínűleg a genetikai halmozottság miatt is, viszont a zenei oktatásban eltérő módszerek is segíthetik, hogy ez a tulajdonság kibontakozzon és finomodjon. A Suzuki-módszer például, nem a kottaolvasásra, hanem a hallás utáni hangszeres játékra helyezi a hangsúlyt. Újabb kutatások során viszont azt igazolták, hogy megfelelő technikával felnőtt korban is kialakítható és fejleszthető.