Csontritkulás (osteoporosis)

A csontritkulás (osteoporosis) olyan betegség, amelynek következtében a csont szerkezetét adó csontgerendák elvékonyodnak és meggyengülnek, ezáltal a csontok tömege csökken. Előrehaladott állapotban a csont törékenyebbé válhat és ez kis erőbehatásra, vagy akár spontán is törést idézhet elő.

A betegség a modern kor civilizációs betegségeinek egyike, mivel genetikai öröklődése mellett fontos kiváltó tényezője lehet a nem megfelelő táplálkozás, mozgáshiány és az hosszabb távú ülőmunka végzése. A csontszövet a szervezet egyik legkeményebb szövete, amely szerves és szervetlen alkotóelemekből épül fel. A csontot alkotó sejtek elkristályosodtak, amely a csontszövet keménységét adja. A szerves részt a kollagén rostok határozzák meg, a szervetlent pedig a kalcium-hidroxiapatit kristályok. A csontok szerkezete nem állandó, folyamatos átépülés jellemzi.

A csontképződés soktényezős, összetett folyamat: a csontszövet felszínén a felépítő sejtek (osteoblastok és osteocyták) találhatóak, amelyeknek a csont növekedésében és átépülésében van szerepük.

Ezzel szemben a csontfaló sejtek (osteclastok) a csontfelszívódásban, lebontásban fejtik ki hatásukat.
Fiatal korban a csontfelépítő folyamatok vannak túlsúlyban, mely felnőtt korra egyensúlyba kerül a lebontó folyamatokkal. A maximális, ún. csúcs-csonttömeg kialakulása egészen 30-35 éves korig is eltarthat. A probléma akkor kezdődik, amikor a lebontó folyamatok túlsúlyba kerülnek a felépítő folyamatokkal szemben. Röviden összefoglalva: az osteoporosis a csontlebontó folyamatok kóros túlsúlya a felépítő folyamatokhoz viszonyítva.

A csontritkulásnak számos egyéb kiváltó tényezője lehet. Kialakulhat valamilyen betegség (pl.: bél-, vesebetegség, reumatológiai problémák) következtében is.Ebben az esetben is szakorvosnak kell felmérni a terápiás lehetőségeket, illetve a lehetséges gyógyszerek kombinálását.

A csontritkulás egyik jellemző tünete a testmagasság folyamatos csökkenése, mellyel együtt a hát fokozott görbületének megjelenése jellemző.

A csonttörések kockázata megnő: a csigolyatestek mellett a medenceöv (combnyaktörés, farcsonttörés), illetve a végtagok (csukló és felkar) környéke van a legnagyobb veszélynek kitéve. Lehetséges csigolyatörés jele, ha a bordaívek vagy a csípőlapátok közötti távolság csökken, a hasba sugárzó panasz jelenik meg, vagy a hasfal megereszkedik. A törés bekövetkezhet súly emelésekor, egy rossz mozdulat után, de bekövetkezhet akár spontán is. A törés különböző mértékű fájdalommal társul: van olyan beteg, akinél csak hónapok múlva derül ki a törés ténye.

Az egyik legismertebb csontritkulással összeköthető következmény a combnyaktörés.

Ezeknek a betegnek az életminősége jelentősen lecsökkenhet, mivel önellátásra nem, vagy csak korlátozottan képesek. Több tanulmány is rámutatott, hogy a törés következményeként ezeknél a betegeknél nagyobb mortalitás (halálozási) aránya. Emellett pedig a törést követően több szövődmény (érrendszeri elégtelenség, trombózis, tüdőembólia) kialakulásának kockázata megnő [1-2], mely szintén rontja a betegek túlélési esélyeit. Egy 60-64 éves nő várható élettartama 2 évvel rövidebb, ha már átesett csigolyatörésen.

A betegség rizikófaktorai

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a csontritkulás a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek mellett a legjelentősebb népegészségügyi probléma.

A csontritkulás világszerte kb. 200 millió nőt és férfit, amely becslések alapján a 60-70 évesek mintegy egyharmadát, míg a 80 év felettiek kétharmadát sújtja.

Magyarországon a lakosság kb. 9%-ának van valamilyen fokú csontritkulása. Eltérő arányban érintett mindkét nem: kb. 600 000 női és 300 000 férfi beteggel kell számolni hazánkban [3].

A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság adatai szerint hazánkban évente mintegy 30-40 ezer csigolyatest törés, 14-15 ezer csípőtáji törés, 25-28 ezer csuklótáji törés következik be osteoporosis következtében, ebből több ezer beteg hal bele a törés szövődményeibe. Az ötven éves nők 40 %-a, a férfiak 13 %-a számolhat azzal, hogy élete hátralevő részében valamilyen csontritkulás talaján bekövetkező csonttörése lesz.

Nőknél csonttömeg-vesztés a menopauza után várható, mivel lecsökken a női nemi hormonok (elsősorban ösztrogén) csontvédő hatása. Ennek következtében jelentősebb csonttömeg vesztés tapasztalható ebben a korban.
A férfiak is ugyanúgy ki vannak téve a csontritkulás veszélyének, ami nagymértékben hasonlíthat a nők esetében tapasztalt osteoporosishoz. Itt az elsődleges ok az életkor, mivel az öregedés következtében a csont elöregszik és kevésbé lesznek hatékonyak a védekező mechanizmusok. A kiváltó okok részleges különbsége miatt a férfiak esetén a csontritkulás kicsit később, mintegy 10-15 évvel később jelentkezhet.

A genetikai öröklődés mellett a környezeti tényezők is jelentős befolyással vannak a csontritkulásra. Megkülönböztetünk kismértékű (pl.: alacsony kalcium bevitel, fokozott alkoholfogyasztás, dohányzás,stb.) és nagymértékű (pl.: női nem, kor, vékony testalkat, gyógyszeres kezelés,stb.) rizikófaktorokat [3].

A rendszeres, hosszú időn át történő szteroid (glükokortikoid) terápia esetén fokozott rizikó áll fent csontritkulás kialakulásának lehetőségére [4]. A tünetek észlelésekor haladéktalanul konzultálni kell a kezelőorvossal a terápiás lehetőségekről.

A csontritkulás lappangó, sokáig észrevétlen maradhat, általában az első csonttörések hívják fel a figyelmet a csontritkulás lehetőségére.

A betegség diagnosztizálása

A csontritkulás diagnosztikájában a kivizsgálásokon túl műszeres- és laborvizsgálatok elvégzése szükséges a diagnózis felállításához, mivel a csonttömeg csökkenése mögött számos ok állhat. Az alapdiagnosztika során a kockázati tényezőket kell megvizsgálni:
• A menstruáció korai elmaradása (47 éves kor előtt), esetleges rendszertelensége
• Családban előforduló csontritkulás, korábban anyai csípőtáji törés
• Korábban előfordult osteoporosisra jellemző csonttörések (csigolya, csípőtájék, csuklótájék, felkar – elsősorban a 45 éves kor után történtek)
• Pajzsmirigy túlműködése, egyéb hormonális eltérések
• Krónikus vese- és májbetegségek
• Gyomor-bélrendszeri betegségek (felszívódási zavarok)
• Kóros soványság, alacsony testalkat, fehér bőr, korán őszülő haj
• Mozgásszegény életmód
• Nem megfelelő étrendből következő lehetséges hiányok (pl.: elégtelen kalciumbevitel)
• Fokozott alkohol vagy kávéfogyasztás
• Erős dohányzás
• Szteroid gyógyszerek (tüdő asztma, ízületi gyulladások, immun- és bőrbetegségek kezelésére, véralvadás-gátlók szedés)

Emellett a korábban említett tünetek vizsgálatában is kiemelt figyelmet kell fordítani: a testmagasság csökkenésének, a fokozott háti görbületnek, a bordaív és csípőlapát közötti távolság csökkenésének, eltűnésének [5].
A műszeres vizsgálatok közé tartozik a csontsűrűség-mérés és a csont szerkezetének meghatározása röntgen vizsgálattal. A hagyományos röntgenvizsgálat csupán 30-40%-os csonttömeg fogyását képes kimutatni – amellyel csak késői választ lenne kapható a betegség meglétére-, így ezzel a vizsgálattal a csontfogyás egyéb kiváltó okait lehet kiszűrni.

Indokolt esetben a szűrés következő lépése a csontsűrűség-mérés (osteodensitometria), amely során a csont ásványi anyag (kalcium-hidroxiapatit) tartamát és sűrűségét mérik meg gerincen és combnyakon. A kapott értéket egészséges fiatalok átlagértékéhez hasonlítják és a különbséget a fiatal populáció normálértékének a szórásában kell kifejezni (t-score). Egészséges csontozatnál a kapott érték -1 felett van. A WHO javaslata szerint -1 és -2,5 közötti t-score érték osteopenia (csökkent csontsűrűségről), -2,5-nél kisebb érték csontritkulás kategóriájába sorolandó.

Csontritkulás kezelési lehetőségei

A terápia lehet gyógyszeres és nem gyógyszeres. Gyógyszeres terápia esetén reumatológus dönt a kezelésről. Ma már ezen a területen sok készítmény áll az orvosok rendelkezésére szájon át bevehető és parenterális (injekció, infúzió) formájában, melyekkel a specifikus vagy akár kombinált terápia is kialakítható.

A bázis terápiában napi 1000-1500 mg kalcium bevitele ajánlott [6]. Sajnos Magyarországon a napi táplálékkal bevitt kalcium mennyisége messze elmarad ettől az értéktől.

Az átlagos kalcium bevitel kb. csak a napi szükséglet harmada, 400-600 mg [3]. Ennek egyik oka az egy főre jutó alacsony tejtermék fogyasztásának. A kalcium vékonybélből történő megfelelő mértékű felszívódásához D-vitamin jelenléte szükséges. Az alapterápia részeként napi 800-2000 NE D3-vitamin bevitele javasolt vagy ezzel ekvivalens heti adagokban történő pótlása [3].

A megfelelő táplálkozás mellett gyakran ajánlanak életmódváltást is a szakemberek. Az alkoholfogyasztás és dohányzás elhagyásával jelentősen csökkenthető a csontritkulás kialakulásának kockázata. A csontépítő sejtek fontos ingere a mozgás, segít a csontképzésben. Emiatt kiemelten fontos napi szinten legalább 30 percnyi mozgás szabadlevegőn (pl.: aerobik, futás, gyaloglás, stb.). Idősebbeknek vagy előrehaladott állapotokban gyógytornász által felügyelt gyógytorna ajánlott.

A csonttörés esélye egy-egy kockázati tényező kiiktatásával nagymértékben csökkenthető.

Táplálkozási tanácsok

A kalcium legfőbb táplálékforrása Európa különböző országaiban más és más. Közös jellemző, hogy a tejtermékek a legfontosabbként említendőek. Kalciumban gazdag forrásnak tekinthetőek a zöld levelű zöldségek, hüvelyesek, diófélék, hal, puha csontok (például szardínia konzerv) és kalciummal dúsított élelmiszerek. A kemény víz szintén jelentősen hozzájárul a kalciumbevitelhez.

Étrend-kiegészítőkben legelterjedtebben alkalmazott kalciumforrás a kalcium-karbonát, a kalcium-glükonát és a kalcium-citrát. D-vitaminnal való szoros kölcsönhatása miatt előszeretettel kombinálják őket.

Nagy dózisban történő kalcium szedésekor a kalcitriol koncentrációja is növekedhet. Ennek valószínűsíthető az a pozitív hatás is, hogy a kombinált készítmények adása előnyösebbnek bizonyult a kalcium vagy D-vitamin külön-külön szedéséhez viszonyítva [7]. A csontok mineralizációjához és karbantartásához a kalcium mellett fontos a megfelelő mennyiségű foszfor pótlása is. Nagy mennyiségű nátrium fogyasztása megnövekedett kalciumürítést okozhat, ezért fokozottan ügyelni kell a só bevitelre [8].

A hetvenes években fedezték fel az osteocalcint, ami a csontépülést, bontást, a csontok ásványi anyag tartalmát befolyásolja, de pontos működési mechanizmusa a mai napig nem ismert. Az osteocalcin a csontokon kívül szerepet játszik még a szénhidrát-anyagcserében is. Az osteocalcin szerkezetében olyan speciális alkotóelemek is megtalálhatóak, amelyek a fehérje előállítása után módosulnak, nélkülük a fehérje nem lenne működőképes. Ehhez a folyamathoz K-vitamin (K1 vagy K2) szükséges. A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológia Társaság 2013-ban kiadott állásfoglalása szerint: „nincs olyan tudományosan alátámasztott közlemény, mely alapján az étrendi bevitelen felül további K2-vitamin szedése lenne indokolt, így az ezt tartalmazó étrend-kiegészítők szedése egészséges és csontritkulásban szenvedők részére is felesleges, a vérhígító (véralvadásgátló) kezelésben részesülők esetében pedig kifejezetten veszélyes” [9].

A csontritkulás elkerülése érdekében fontos a tudatos táplálkozás, a megfelelő mennyiségű és rendszeres (napi) mozgás, illetve a káros szokások (dohányzás) elhagyása. A hazai táplálkozási szokásokat figyelembe véve a kalcium és D-vitamin kiegészítése ajánlott a csontritkulás kockázatának csökkentése érdekében.

Irodalomjegyzék

1. Holmberg S, Conradi P, Kalén R, Thorngren KG, 1986. Mortality after cervical hip fracture: 3002 patients followed for 6 years. Acta Orthopaedica Scandinavica, 57, 8-11.
2. J. A. Kanis, N. Burlet, C. Cooper, P. D. Delmas, J.-Y. Reginster, F. Borgstrom, R. Rizzoli, 2008. European guidance for the diagnosis and managementof osteoporosis in postmenopausal women. Osteoporos Int, 19, 399-428.
3. Lakatos P, 2003. Az osteoporosis kezelése. Orvosi Hetilap, 144, (31) 1551–1552.
4. Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság 2008. Az osteoporosis felismerése, megelőzése és kezelése. Anyagcsere Útmutató, 1-39.
5. www.osteoporosis.hu (letöltve: 2016.06.20.)
6. Lakatos P, Takács I, Szekeres L, Poór G, 2011. Korral járó és a kortikoszteroidok indukálta osteoporosis diagnosztikus és terápiás protokollja. Háziorvosi Útmutató 3, 1-8.
7. Lips P, 2012. Interaction between vitamin D and calcium. Scandinavian Journal of Clinical and Laboratory Investigation. Supplement, 243, 60-64.
8. Zarkadas M, Gougeon-Reyburn R, Marliss EB, Block E and Alton-Mackey M, 1989. Sodium chloride supplementation and urinary calcium excretion in postmenopausal women. American Journal of Clinical Nutrition, 50, 1088-1094.
9. A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológia Társaság állásfoglalása a K2-vitamin csonthatásairól. http://www.osteoporosis.hu/hirek.aspx?nid=33158 (letöltve: 2016.07.11)

Az összefoglaló a fellelhető szakirodalmi forrásanyagok felhasználásával, a nemzetközileg elfogadott ajánlások szerint készült. Az anyag zárásának időpontja: 2017. május 26. A  leírásban található információk nem helyettesítik az egészségügyi szakemberek tanácsait! Személyre szabott javaslatokért, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!

Önnek ajánljuk