Reumatoid arthritisz (RA)

A reumatoid arthritisz (RA) egy sokízületi gyulladással járó autoimmun betegség. Az ízületi belhártyában kialakuló gyulladás kóros mennyiségű folyadéktermelést és szövetszaporulatot okoz, károsodik az ízületi porc és a csontok, ami duzzanattal, fájdalommal, ízületi merevséggel és mozgáskorlátozottsággal jár. Szimmetrikusan (mindkét oldalon egyszerre) érinti főként a kéz- és a láb kisízületeit, emellett gyakran a csuklókat, bokákat, és a térdeket. Az ízületek mellett a tüdő, a szívet borító savós hártya, a mellhártya, a szem és a bőr gyulladását is okozhatja. Rossz általános közérzet, fogyás, gyengeség, láz vagy hőemelkedés is társulhat hozzá.

A tünetek többségében lassan, hetek-hónapok alatt fejlődnek ki, azonban az esetek mintegy harmadában nagyon gyorsan kifejezett tünetekkel kezdődik a betegség. Lefolyása hullámzó, a gyulladás gyakran fellángolhat, jobb és rosszabb időszakok váltakoznak. Jellemző rá az éjszakai ízületi fájdalom, a több mint egy óráig tartó reggeli ízületi merevség.

Kialakulásának pontos okát nem ismerjük, nem öröklődő betegség, de családi halmozódás előfordul. A meglévő genetikai hajlam és egy kiváltó tényező (dohányzás, stressz, és bizonyos fertőzések) hatására alakul ki. Magyarországon az előfordulása a népesség 0,5-1%-a. Általában 30-50 éves korban jelentkezik a betegség, a nők háromszor gyakrabban érintettek, mint a férfiak.

A diagnózis felállításában a beteg panaszainak jellege, a fizikális vizsgálat során talált eltérések, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok játszanak szerepet. Fontos a korai diagnózis, hogy megelőzzük az előrehaladott betegségben kialakult visszafordíthatatlan károsodásokat, szövődményeket, amik rontják az életminőséget és a várható élettartamot is megrövidítik. Laborvizsgálat során az esetek 80%-ában reumatoid faktor pozitivitás észlelhető, azonban vannak szeronegatív betegek is. Fontos vizsgálat emellett az ún. citrullinált fehérjék elleni ellenanyagok kimutatása, ez sem minden betegnél pozitív, azonban magasabb a specificitása. A vörösvértest-süllyedés, a CRP-szint emelkedése, a vérlemezkék felszaporodása és a vérszegénység a gyulladás mértékét mutatják. Képalkotó vizsgálatokkal jellemző eltérés az ízületi üreg beszűkülése, az ízületek körüli csontok ritkulása és a csontfelszínen megjelenő csontpusztulás.

A diagnózis gyors felállítása mellett fontos, hogy a kezelést minél hamarabb el kell kezdeni és annak a leghatékonyabbnak kell lennie. Cél a tünetmentes állapot elérése, mely során a gyulladás csökkentése, fájdalom enyhítése, ízületek védelme, mozgáskorlátozottság és a deformitások javítása a feladat. Gyógyszeres kezelésének alapja a betegséglefolyást módosító reumaellenes szerek (DMARD), amik segítenek a deformitások és a mozgáskorlátozottság megelőzésében. A biológiai terápiás szerek célzottan hatnak a gyulladásban résztvevő sejtekre, vagy az általuk termelt egyes anyagokra, visszaszorítják a gyulladást és az ízület károsodását. Akkor használatosak, ha a DMARD mellett a gyulladást nem sikerül befolyásolni, vagy valamilyen mellékhatás jelentkezik. Tüneti szerként alkalmazhatók fájdalomcsillapítók, nem szteroid gyulladásgátlók és szteroid készítmények. A szteroid készítmények bár hatékony gyulladáscsökkentők, tartós szedése esetén komoly mellékhatásokkal (vérnyomás-emelkedés, cukorbetegség, csontritkulás, a bőr elvékonyodása, izomgyengeség, fertőzésekre való hajlam, szürke hályog stb.) kell számolni, csak tüneti szerként használatosak, és nem helyettesítik a bázisterápiát.

A gyógyszeres kezelést fizioterápiával kell kombinálni, aminek elemei a fizikai behatásokon (pl. hő, elektromos áram) alapuló fizikoterápia, a fürdőkezelés, és kiemelten fontos szerepe van a gyógytornának. Cél az ízületek mozgáshatárainak megtartása, a beszűkült mozgástartomány növelése, az izomerő javítása, és az ízületvédelem. Az ízület nyugalomba helyezése, óvatos átmozgatása mellett a hűtőborogatás, illetve a jegelés jó hatású a gyulladás fokozódásakor. Műtéti kezelés is szóba jöhet előrehaladott esetekben.

A betegoktatás nagyon fontos, már a betegség elején el kell kezdeni a beteg megfelelő tájékoztatásával. Könnyen kialakulhat depresszió a fájdalom, mozgáskorlátozottság és az életminőség csökkenés következtében, ilyenkor pszichológust kell felkeresni. A korai diagnózis felállításának és a mihamarabbi leghatékonyabb kezelés elkezdésének nagy szerepe van abban, hogy a betegség jól kezelhető legyen és a megfelelő életminőség elérhetővé váljon.

Önnek ajánljuk