Robert Koch neve ma már fogalommá vált, a köztudatban a tébécéhez kapcsolódik, az orvostudomány művelői pedig mint a mikrobiológia és bakteriológia atyját ismerhetik, akinek 1876-os lépfene baktériumot érintő felfedezése a modern bakteriológia születésnapjaként van számon tartva. De ki is volt valójában ez ‒ a már életében nagy tekintéllyel és befolyással rendelkező ‒ német orvos, aki ilyen alapvető felfedezést tett tudományában?
1.Születés, származás, gyerekkor
Robert Koch Klausthalban, a Harz-hegység 14 ezer lakosú bányavárosában született Németországban. Ezen város szülötte volt többek közt G. F. Telemann (1681-1767), barokk zeneszerző és G. W. Leibniz (1646-1716), német polihisztor is.
Robert Koch 1843-ban látta meg a napvilágot Hermann Koch bányamérnök és felesége, Mathilde Julie Henriette Biewend harmadik gyermekeként. A családi legendárium szerint már 5 éves korában megtanult magától olvasni úgy, hogy megfigyelte az újságok betűit. Ez nem csupán kiemelkedő intellektusra vall, de nagyon korán megnyilvánuló óriási kitartást is tükröz, ami a felnőtt kutatót is jellemezni fogja. A család művelt és támogató volt, a gyermekek nevelését komolyan vették, s már korán nyitottak voltak a természettudományok iránt. Robertnek 12 testvére volt, bár egyikük se lett olyan híres, mint ő, de többen is közülük művelt, képzett emberekké váltak.
A fiatal Robertnek édesapja lehetett a példaképe, aki személyiségével a pontosságot, fegyelmet és logikus gondolkodást képviselte. A család szervesen illeszkedett a város műszaki értelmiségeinek sorába, bányamérnökök, térképészek, geológusok intellektuális körébe.
De nagy hatással lehetett a gyermek Robertre a Harz-hegység természeti világa, erdők, patakok, barlangok, bányatavak környéke is, ahová sokat kirándult és ahol megfigyelhette a természet apró részleteit. Egyik visszaemlékezés szerint már kisgyerekként készített primitív mikroszkópokat, amikkel növényeket, rovarokat vizsgált. Sőt laboratóriumi eszközöket is gyűjtött, előképét adva a későbbi szenvedélyes kutatónak.
Középiskolai tanulmányait a helyi jóhírű gimnáziumban (Clausthal Gymnasium) végezte el, ahol tanárai korán felfigyeltek logikus gondolkodására és kiváló megfigyelőképességére és ahol különösen nagy érdeklődést mutatott a biológia iránt. Az 1862-es sikeres érettségi után felsőfokú tanulmányait az alsószászországi Göttingeni Egyetem természettudományi karán kezdte meg, ahol matematikát, fizikát és botanikát hallgatott. Emellett asszisztensként dolgozott az egyetem Patológiai Múzeumában is. Három félév után rájött, hogy inkább orvos szeretne lenni, ezért átiratkozott az orvosi fakultásra.
2. Orvosi egyetemi tanulmányok: Jacob Henle és Rudolf Virchow hatása
Az orvostudományi karon anatómia professzora, Jacob Henle (1809-1885) volt rá a legnagyobb hatással. Henle 1840-ben megjelent monográfiájában (“Von den Miasmen und Contagien und von den miasmatisch-contagiösen Krankheiten”, magyarul a „A miazmákról és ragályokról, valamint a miazmatikus-ragályos betegségekről”) felveti azt az elképzelést, hogy a csak mikroszkóppal látható, apró élőlények, kórokozóként működnek és ezek okozzák a fertőző betegségeket.
Ez volt a csíraelmélet korai megfogalmazása, amit majd Koch fejleszt tovább és keresi a mikroorganizmusokat a betegségek okaként. Koch 1866-ban megkapta orvosi diplomáját „Summa cum laude” minősítéssel, majd Berlinbe utazott, hogy kémiai tanulmányokat folytasson. Ott ismerkedett meg Rudolf Virchow tanaival, amelyek szintén nagy hatást gyakoroltak a gondolkodására. Rudolf Virchow (1821–1902), a modern patológia egyik legnagyobb alakja, ekkor a német orvostudomány egyik legtekintélyesebb tudósa volt, akitől módszertani alaposságot, a mikroszkópos patológia és a precíz laboratóriumi megfigyelés fontosságát sajátítja el. De akinek nézeteivel befutott kutatóként vitatkozni fog és akinek tanait majd sikeresen megcáfolja, sőt felülmúlja.
3. Pályakezdés, kutatóorvosi munka kezdetei
A berlini rövid kitérő után orvosi pályáját 1867-ben a hamburgi Általános Kórház asszisztenseként kezdte el. Majd Lagenhagenben általános orvosként dolgozott tovább. Két év múlva Posen tartományban, Rackwitzban folytatta munkáját, ahol körzeti tisztiorvosi képesítést is szerzett. 1870-ben önként jelentkezett orvosi szolgálatra a francia-porosz háborúba, majd 1872-től 1880-ig Wollstein (ma Wolsztyn, Nyugat-Lengyelország) körzeti tisztiorvosa volt. Itt végezte el azokat a korszakalkotó kutatásokat, amelyekkel a korabeli orvostudomány élvonalába emelkedett.
4. A lépfene (anthrax) baktériumának beazonosítása: 1876
A tisztiorvos Koch figyelmét felkeltette a körzetében az állatok között pusztító lépfene betegség. Olvasta C. Joseph Davaine (1812-1882) lépfenéről szóló munkáját, amiben Davaine leírta azokat a pálcikákat, amelyeket bacteriumnak nevezett el, és amiket lépfenés állatok vérében talált. De ekkor még maga sem gondolta, hogy a betegség kórokozóját fedezte fel. Több olyan munka is napvilágot látott akkoriban (Alois Pollander, P-F-Olivier Rayer tollából), amelyekben leírták a lépfenés állatok vérében talált kis pálcika alakú mikrorganizmusokat, de nem volt bizonyítható, hogy milyen összefüggés van az ilyen mikrororganizmus és a betegség között. Koch feltételezte, hogy a lépfenét csakugyan ezek a pálcika alakú élőlények okozzák. Szerette volna megtalálni azt a módot, amivel ez hitelesen bebizonyítható. Elég-e a bizonyításhoz az, ha ezzel a fertőzött vérrel beoltják az egészséges állatokat, és megtapasztalják a betegség megjelenését? Koch úgy gondolta, hogy ez még önmagában kevés a bizonyossághoz. Kitalálta, hogy ki kell tenyészteni a kórokozót és a tiszta tenyészettel fertőzni – egyedül ez a megbízható bizonyíték. Úgy hozott létre tiszta bacilluskultúrákat, hogy az ökör szemének csarnokvizében tenyésztette ki őket több generáción át és kimutatta, hogy bár semmilyen állattal nem kerültek kapcsolatba (izolálva éltek), mégis okozhatnak lépfenét.
Ne feledjük, hogy Koch ekkor egy eldugott porosz kisvárosban élt tisztiorvosként, intézetektől, könyvtáraktól távol, csak saját egyszerű eszközeire és leleményére támaszkodhatott. Még saját mikroszkópot is a feleségétől kapott ajándékba és azzal dolgozott orvosi lakásának laboratóriumában, a rendelője melletti helyiségben. Így sikerült először 1876-ban a lépfene kórokozóját kitenyésztenie. Ezután meghallgatást kért Ferdinand Cohntól (1828-1898) a breslaui (ma Wrocławi ) egyetem botanikus professzorától. Cohn azonnal fogadta a patológus Julius Cohnheim (1839-1884) professzor társaságában és mindketten elismerték Koch felfedezésének óriási jelentőségét.
5. Nagy emberek elismerő segítsége
F. Cohn azonnal segített Kochnak publikálni is az eredményeket az általa szerkesztett Cohn’s Beiträge zur Biologie der Pflanzen című folyóirat 1876. évi 2. kötetében. A cikkben Koch bemutatta a lépfene baktérium morfológiáját, a spóraképződését és a fertőzési mechanizmust egérkísérletekben. A két elismert, tekintélyes tudós Koch munkájához való korrekt hozzáállása a tudománytörténetben példátlanul ritka volt és nagy lendületet adott Robert Koch karrierjének.
A patológus Julius Cohnheimnek abban volt nagy szerepe, hogy Koch felfedezése nagyobb szakmai figyelmet kapott, valamint tevékenysége a későbbiekben a tudományos közösség előtt is általánosan elfogadottá vált. Így Koch egy csapásra híres lett, de még négy évig Wollsteinben maradt, hogy kísérleteit folytassa és kidolgozta a baktériumok fixálásának, festésének és fényképezésének módszereit, valamint további fontos munkát végzett a sebfertőzések tanulmányozása terén, ezek eredményeit 1878-ban publikálta. 1880-ban beválasztották a berlini Reichs-Gesundheitsamt (Birodalmi Egészségügyi Hivatal) tagjai közé, így önálló laboratóriumot is kapott Berlinben. Itt olyan asszisztensekkel dolgozott együtt, mint Johannes Loeffler, August Gaffky és Julius Petri. Új módszereket talált fel a baktériumok tiszta kultúráinak tenyésztésére szilárd táptalajon, például burgonyán, miközben a tenyésztéseket a Petri által feltalált lapos tálkákban, „Petri csészékben” végezték. Új baktériumfestési módszereket dolgoztak ki, amelyekkel könnyen láthatóvá és beazonosíthatóvá váltak a baktériumok. Ekkor fogalmazta meg azokat a feltételeket is, amelyeket Koch posztulátumainak nevezünk, és amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy elfogadhassuk, hogy bizonyos kórokozók bizonyos betegségeket okoznak.
6. Koch posztulátumai
• A kórokozónak minden olyan betegségben szenvedő egyed szervezetében kimutathatónak kell lennie, de egészséges egyedekben nem lehet jelen.
• A kórokozót izolálni kell a beteg szervezetből, majd tisztán tenyészteni laboratóriumi körülmények között.
• A laboratóriumban tenyésztett kórokozóval egy egészséges, fogékony szervezetet megfertőzve ugyanazokat a betegségtüneteket kell kiváltani, mint az eredeti esetben.
• A kórokozót újra ki kell mutatni a mesterségesen megfertőzött egyedből, és ennek meg kell egyeznie az eredeti mikroorganizmussal.
Ezek a posztulátumok a modern bakteriológia és járványtan alapelveit fektették le. A mai járványtan is ezekből indul ki, ezek folyamatosan kiegészülnek. A mai modern kor új kiegészítése például az ún. Fredricks–Relman molekuláris posztulátumok. Az egész alapelgondolás Robert Kochtól származik, ebből is láthatjuk, milyen óriási jellegű felfedezést tett az 1880-as években a zseniális képességű és óriási kitartású vidéki tisztiorvos.
7. A tuberkulózis kórokozójának beazonosítása: 1882
A XIX. század végén a tuberkulózis volt az egyik vezető halálok Európában. Koch feltételezte, hogy ezt is mikoorganizmusok okozzák. Először tuberkulózisban elhunytak tüdőszöveteit vizsgálta mikroszkóp alatt, de alig látta a baktériumokat, mert a tébécé kórokozója nagyon lassan növekszik és gyengén festődik meg. Ezért egy új eljárást dolgozott ki, hogy láthatóvá tegye őket: a metilénkéket alkalmazta, amit kombinált más savas festékekkel és hőhatással is. Így a baktériumok piros színűre festődtek, és jól láthatóak lettek a szövetekben. Majd sikeresen izolálta a baktériumokat és tiszta tenyészetben szilárd táptalajon szaporította őket. Ez óriási teljesítmény volt, mert ezek a baktériumok rendkívül lassan növekednek. Következő lépésben ‒ saját posztulátumainak megfelelően ‒ egészséges kísérleti állatokat megfertőzött és újra előidézte a tuberkulózist náluk. Végül a baktériumokat újra beazonosította a lebetegített állatokból.
8. Koch és Virchow vitája
Koch egész munkásságával lényegében megcáfolta a német orvostudomány korabeli pápájának Virchownak (1821-1902) az idevágó elképzeléseit. A gyakorlatban bizonyította be Henle csíraelméletének igazságát, cáfolva ezzel Virchow azon állítását, hogy a betegségek kialakulásában társadalmi és környezeti tényezők játszanak döntő szerepet, nem a kórokozók. Megdöntötte Virchownak azt az állítást is, hogy a baktériumok nem kórokozók, hanem csupán a beteg szöveteket „belakják”, az a természetes élőhelyük. Egzakt módon és módszeres kísérletek sorával bizonyította be, hogy a baktériumok önmagukban is képesek betegséget okozni. Koch munkásságával óriásit lépett előre az orvostudomány.
9. A kolera kórokozójának beazonosítása: 1884
Kochot 1883-ban Egyiptomba küldték a Német Kolera Bizottság vezetőjeként, hogy kivizsgálja az országban kitört kolerajárványt. Itt fedezte fel a kolerát okozó baktériumot, a vibrio choleraet. Koch csapata úgy találta meg a kórokozót, hogy Kairóban és Alexandriában kolerás áldozatok beleit és székletmintáit vizsgálta. Koch mikroszkóppal egy hajlott, vessző alakú baktériumot figyelt meg a bél nyálkahártyáján. Ezek a baktériumok csak a kolerás betegek szervezetében voltak jelen. A kolera fő fészke akkoriban India volt, ezért Koch 1884 elején Indiába utazott, a járványok „forrásához”. Ottani holttestekből és betegekből vett mintákban ismét megtalálta a vibriót, ezzel megerősítve felfedezését.
De posztulátumait nem tudta megvalósítani a kolera esetében, mert nem tudott kísérletileg állatokat megfertőzni, ugyanis a kolera csak embereket betegít meg. A koleráról szerzett ismeretei alapján Koch szabályokat dolgozott ki a kolerajárványok elleni védekezésre, amelyeket a nagyhatalmak 1893-ban Drezdában jóváhagytak, és amelyek megalapozták a ma is alkalmazott védekezési módszereket. A kolerával kapcsolatos munkája, amelyért 100 000 német márka díjat kapott, fontos hatással volt a vízkészletek higiéniai kezelésére is, ugyanis a kolera szennyezett ivóvíz útján terjed.
10. További újítások
1885-ben Kochot a berlini egyetem higiénia professzorává és az újonnan létrehozott egyetemi Higiéniai Intézet igazgatójává nevezték ki. 1891-ben a berlini orvosi kar tiszteletbeli professzora és az új Fertőző Betegségek Intézetének igazgatója lett. Itt kezdte el munkáját asszisztensként Emil von Behring a gyermekek megmentője (https://goodwill.hu/emil-von-behring-1854-1917), de a munkatársai közé hívta majd Paul Ehrlichet (1854-1915) is. E két utóbbi kutató közösen dolgoztak a diftéria antitoxinján, miközben 1896-ban Koch Dél-Afrikába utazott, hogy a marhavészt tanulmányozza. Itt boncolt tetemek útján megállapította, hogy nem baktérium okozza a fertőzést. (Később kiderült, hogy valóban egy vírus a kórokozó) Kifejlesztett egy gyengített fertőző vér alapú immunizálási módszert: egészséges állatoknak kis adagban beadta egy korábban megbetegedett és gyógyult állat vérét. Az eljárás hatására az állatok enyhe tüneteket mutattak, de ellenállóvá váltak a halálos fertőzéssel szemben. Ez volt az egyik első dokumentált vakcinaszerű védekezés egy vírusos állatjárvány ellen.
Ezt követően 1897–1899 között Afrika, India és Jáva területein végzett járványügyi vizsgálatokat. Külön foglalkozott a maláriával, megerősítette Ronald Ross (https://goodwill.hu/sir-ronald-ross-1857-1932-a-malaria-korokozojanak-felfedezoje) erre vonatkozó kutatási eredményeit és fontos megállapításokat tett a malária különböző formáinak etiológiájával és kininnel történő leküzdésével kapcsolatban. Élete utolsó éveiben újra a tuberkulózis felé fordult az érdeklődése és arra a következtetésre (helyesen), hogy az emberi és a szarvasmarha-tuberkulózist okozó baktériumok nem azonosak.
11. Elismerések, díjak
Írásunkban nem tudunk ‒ az emberiség egyik legnagyobb formátumú kutatóorvosának ‒ minden munkájára kitérni. Hatása óriási volt a járvány- megelőzésben és a gyarmati orvoslásban is. Munkásságának értékét már életében számos díj és kitüntetés formájában elismerték. 1897-ben a lépfene és tuberkulózis kórokozóinak felfedezéséért kapta meg a Copley-érmet (Royal Society, London), az angol Királyi Természettudományos Társaság elismeréseként.
Az orvostudományi Nobel-díjat 1905-ben nyerte el a tuberkulózis baktériumának felfedezéséért, 1906-ban pedig megkapta a Pour le Mérite – tudományos és művészeti érdemrendet (porosz kitüntetés) a bakteriológia megalapozásáért. Díszdoktorává választották az oxfordi, a cambridge-i, a harvardi, a berlini és a göttingeni egyetemek. Több tudományos akadémiának is a tagjává is választották, a Porosz és a Francia Tudományos Akadémiának, az olasz Orvostudományi Akadémiának és tiszteletbeli tagja a Magyar Tudományos Akadémiának.
1908 óta létezik egy érem, amit Koch halála után róla neveztek el és amit a Robert Koch Alapítvány adományoz a kiváló fertőzőbetegség-kutatóknak. (Robert Koch-érem). De az ő nevét viseli az általa igazgatott intézet Berlinben, Robert Koch Institut néven, jelenleg 370 kutatót foglalkoztat. Továbbá a Holdon kráter viseli a nevét, Németországban pedig számos iskola és utca is Kochról van elnevezve. Mintha az utókor soha nem tudná a háláját megfelelő módon leróni korszakalkotó munkásságáért.
Szeged, 2025. július 29. Tasiné Csúcs Ildikó PhD.
Felhasznált szakirodalom:
Benedek István: A tudás útja. Gondolat, Budapest, 1972.
https://www.nobelprize.org/prizes/medicine/1905/koch/facts/
https://www.rki.de/EN/Home/home_node.html
ULF LAGERKVIST: Pioneers of Microbiology and the Nobel Prize World Scientific Publishing Co., 2003.
Önnek ajánljuk
FORTACELL Immuno+ 1 havi adag
Original price was: 18 690 Ft.15 886 FtCurrent price is: 15 886 Ft.Kapcsolódó cikkek
Sir Ronald Ross (1857-1932) a malária kórokozójának felfedezője
by 
