Vadrózsa – Csipkebogyó

Latin név: Rosa caninca (L.) – Rose pseudo-fructus
Népies név: bicskefa, ebcsipke, gyepű-,parlagi-, vagy vadrózsa, tüskefa
Angol név: Dog rose – Rose hips

Perzsiából (a mai Irán) származó, gyógyhatású növény. Termését, a csipkebogyót egyes vidékeken petymegnek vagy hecsedlinek is nevezik. A növényt hecsedlibokornak, a terméséből készült bort, lekvárt és teát hecsedlibornak, hecsedlilekvárnak, ill. hecsedliteának is mondják. Erdőszéleken, cserjésekben gyakran találkozhatunk vele. Tavasszal fehér, de rózsaszínnel árnyalt virágaival, ősszel áltermésének égőpiros színével hívja fel magára a figyelmet.

Kultúrtörténet

A vadrózsa egyike azon ritka növényeknek, melyeket a különböző kultúrnépek igen nagy becsben tartottak, az e növényekhez való viszonyukat és használatukat misztikus tisztelet övezte. A Bibliában a csipkebokor Mózes elhívatását jelképezi. A középkorban a lángoló csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki érintetlenül lett Isten anyja, ezért a barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképévé vált.

Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását, Hippocrates is említi a növényt. Plínius úgy tartotta, hogy gyökerével veszett kutya harapását lehet kezelni.

A Második Világháború alatt Nagy Britannia nem volt képes citrus-féléket importálni, ezért az akkori Angol Kormány arra buzdította a lakosokat, hogy gyűjtsék a csipkebogyót és azt használják fel C-vitamin forrásként.

A csipkebogyóból készült teát az európai népgyógyászatban vizelethajtóként, hashajtóként, vese- és az alsó húgyutak tisztítójaként, reumában, köszvényben, lázra és megfázáskor vitaminpótlásra egyaránt használják.

Gyűjtés

Gyűjtési idő:

– Augusztus, szeptember, október és november

A növény áltermését, a csipkebogyót ősz elejétől egészen addig gyűjthetjük, amikor már megcsípte a dér, a bogyó puhulni, ráncosodni kezd.

C-vitamin tartalma a kora őszi hónapokban éri el a maximumot, így gyógytea céljára ebben az időszakban érdemes gyűjteni. Közismerten kiváló vitaminforrás, 100 g friss csipkebogyóhús kb. 400 mg C-vitamint tartalmaz, amely a citrom aszkorbinsav tartalmának a tízszerese.

Ha csipkehúsként szeretnénk eltenni, hosszában hasítsuk ketté a bogyót, és úgy szabadítsuk meg a magoktól, hogy közben a termésfelek ne töredezzenek össze. Szellős, tiszta padláson szárítsuk, legfeljebb 1-2 ujjnyi vékony rétegben kiterítve. Az egész bogyót is ugyanilyen gondosan kell megszárítani, vékony rétegben kiterítve. Ha ez utóbbit tesszük, egészben tároljuk el a megszáradt bogyókat, és mindig felhasználás előtt törjük össze.

Termesztés

Nagyüzemi ill. háztáji termesztése is megoldott. Ha a rózsát a terméséért neveljük, viszonylag nagy gyümölcsöt hozó, magas C-vitamin tartalmú fajtát válasszunk. Olyan, a betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló rózsát keressünk, melyet gondozása során nem kell kémiai szerekkel permeteznünk. A Rosa rugosa fajok fajtái kitűnő választásnak bizonyulnak, ha jó minőségű csipkebogyót szeretnénk. Emellett mutatósak is, ültethető akár sövényként, akár egymagában.

Főbb hatóanyagok  

– C-vitamin (0,2-0,4%)

– egyéb vitaminok (A-, B-, K- és E-)

– flavonoidok

– karotinoidok

– galakto-lipid (GOPO)

– pektin (15%)

-gyümölcssavak (almasav, citromsav)

– szacharóz és invertcukor (10%)

– ásványi anyagok

Jelentős mennyiségben tartalmaz bioflavonoidokat, fenolos savakat, procianidineket, karotinoidokat és pektineket. A-, B-, K- és E-vitamin, vas, foszfor, kalcium, magnézium, réz, mangán, cink valamint egyéb elemek és további hasznos nutriensek szintén megtalálhatók benne. A bogyóban jellegzetes tartalomanyagként egy speciális galakto-lipidet (GOPO) is azonosítottak, amely az alkalmazott vizsgálati modellben gyulladás-gátló tulajdonságot mutatott.

Hatásai   

– antioxidáns – C-vitamin, karotinoidok, flavonoidok

– hashajtó – gyümölcssavak, (ezt azonban a pektin és a cseranyagok hasmenésellenes hatása ellensúlyozza)

– enyhe vizelethajtó

A C-vitamin fontos szerepet játszik az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet. Fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Rendszeres megelőző fogyasztása segíti a csontok szilárdságának megőrzését ill. támogatja a csontképződést.. Hiánybetegsége a skorbut, ez azonban a mai kiegyensúlyozott táplálkozás mellett nem fenyeget.

Állapotok, amelyekben ajánlott    

– C-vitamin hiány (pl. téli időszakban kialakuló hiányos állapotok)

– megnövekedett C-vitaminigény (pl. terhesség, lázas és fertőző betegségek, nagymértékű fizikai megterhelés, műtét vagy baleset utáni lábadozás, dohányzás, orális fogamzásgátlók szedése, stb.)

Külsőleg

A virágszirom rózsavízként antiszeptikus (enyhe fertőtlenítő) hatású ill. frissítő, levelének forrázata frissítő, összehúzó hatású gyógyteaként fogyasztható. Már az ókorban is a skorbut gyógyszerének tartották. Hasznosnak találták továbbá vese- és hólyagbántalmakban, vizelethajtó, emésztést javító, erősítő hatású, hólyaghurutban, vér- és fehérjevizelés esetén is.

Belsőleg

– tea (macerátum)

A bogyóból készült tea kellemes ízű, enyhén hashajtó hatású. Meghűlés és influenza elleni italt készíthetünk, ha két-három teáskanál (2-5 g) szárított és aprított csipkebogyót 8-12 órán át áztatunk egy csésze szobahőmérsékletű vízben. Fogyasztás előtt egy kicsit felmelegíthetjük. Az így nyert tea egyúttal biztosítja a napi C-vitamin-szükségletünket. A bogyót nem szabad forró vízben áztatni, mert a C-vitamin már 50 °C körül részben elbomlik.

Mellékhatások

A hosszú múltra visszatekintő népies alkalmazásból következik, hogy növény egyes részeiből, a szokásos otthoni eljárásokkal készített teákat és egyéb termékeket biztonságosnak tartják.

A mai, modern ipari-gyártástechnológiai eljárások alkalmazása lehetővé teszi a hatóanyag-tartalomra nézve koncentrált termékek előállítását. Így számos, csipkebogyóból előállított, pl. természetes C-vitaminban gazdag élelmiszer-jellegű termékeket találunk meg az üzletek polcain.

Ezek mindegyike minősített, hosszú távon is fogyasztható, szervezetünk számára értékes élelmiszerek.

A C-vitamin ajánlások szerinti mennyiségben történő fogyasztása, -a terhes és szoptató nők esetében általánosan alkalmazott figyelmeztetéseket szem előtt tartva-, szintén biztonságos.

Az aszkorbinsav ajánlásokat meghaladó, nagy mennyiségben történő fogyasztása hasmenést okozhat. Extrém nagy adagban a vesét is fokozott igénybevételnek teszi ki, arra hajlamos fogyasztóknál fokozhatja a vesekövek kialakulásának esélyét.

Gyermek

Igen

Terhesek használhatják?

Igen

Szoptatás alatt használható?

Igen

Egyéb felhasználás

Virágának illatos szirmaival saláták, sütemények díszíthetők. Szörpöt, ecetet, szörbetet, édességeket is ízesíthetünk vele.

A felhasított, magvaitól, szőreitől megtisztított termés a csipkebogyó sokféleképpen felhasználható: szárítva gyógytea alap, de nyersen szörp és dzsem, lekvár, gyógybor és pálinka készítésére is használják.

A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért ezek rendszeres fogyasztásával növelhetjük szervezetünk ellenálló képességét.

Alkalmas továbbá saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólék készítésére. Kifejezetten gyógyászati alkalmazásán túl hagyományosan lekvár és szörp is készül belőle, főleg üdítő és élvezeti céllal. Jóllehet ezeknek is van gyógyhatása, lényegesen kisebb az áztatással készült teáénál. Ennek egyrészt az az oka, hogy ilyenkor eleve az érettebb, puhább, kevesebb C-vitamint tartalmazó bogyókat használják, másrészt az, hogy forrázással, főzéssel készítik őket.

Magjából olajat nyernek, amely csökkenti a sebek hegesedés utáni nyomait, valamint használják még napégéses bőrre, a nátha miatt érzékennyé vált orrkörnyék, ill. apró ráncok kezelésére. Csökkenti a hajszálerek sérülékenységét, így késlelteti a bőr öregedését. Más olajokkal keverve felhasználják testápoló szerekhez (arcpakolás, szemránckrém stb.). Az E-vitamin optimális kinyerése érdekében a csipkebogyóbort, kimagozatlan friss gyümölcsből ajánlott készíteni. Az így készített bort fogyasztói mint vitaminpótló, vesekőoldó, vizelethajtó és enyhén gyulladás-gátló hatása miatt isszák. Ezt a tulajdonságát főzetében vagy speciális vese- és húgykőoldó teakeverékekben is felhasználják.

A bogyóból liszt is készíthető, amely ínséges időkben szükségeledelként szolgált, háborús körülmények között sokan házilag is kenyeret vagy pogácsát sütöttek belőle. Manapság a csipkebogyóliszt a reformkonyha egyik népszerű alapanyaga, fehérjét, szénhidrátokat, rostanyagokat és csekély mennyiségben sót is tartalmaz.

Monográfiák, tudományos vizsgálatok

Humán vizsgálatokban nem tanulmányozták klinikai hatásosságát, vitaminpótlásban betöltött szerepéhez azonban összetételének és a tradicionális alkalmazás tapasztalatainak ismeretében nem férhet kétség. Tudnunk kell azonban, hogy az ajánlott napi szükséglet többszörösét jelentő, úgynevezett megadózisú C-vitaminbevitel előnyös hatása mindmáig nem bizonyított a betegségek megelőzésében és gyógyításában, ezért az ilyen célú gyógynövényfogyasztás sem tekinthető tudományosan megalapozottnak.

Hivatalos státusz

A csipkebogyó hús és a csipkebogyó áltermés is szerepel a hazánkban szabadon forgalmazható drogok listáján (6.sz melléklet a 4/1997. (I.22) Korm. rendelethez, megjelent a 203/2002 (IX.4) Korm rendeletben). A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a csipkerózsa áltermés (Rosae pseudo-fructus) hivatalos, amely a gyepűrózsa, valamint a havasalji rózsa (Rosa pendulina L.) és más rózsafajok megszárított, aszmegtermésektől mentes vacokja.

Az összefoglaló a fellelhető szakirodalmi forrásanyagok felhasználásával, a nemzetközileg elfogadott ajánlások szerint készült. Az anyag zárásának időpontja: 2017. május 26. A  leírásban található információk nem helyettesítik az egészségügyi szakemberek tanácsait! Személyre szabott javaslatokért, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!