Szent-Györgyi Albert: Az anyag élő állapota (1983)

„Az aszkorbinsav felfedezése óta fél évszázad telt el, s meglepően rövid idő alatt mindent tudunk a szerkezetéről, amit érdemes volt megtudni. Ennek ellenére biológiai szerepe még ma is rejtély. Mivel csak azt szabályozhatjuk, amit jól ismerünk, az orvostudomány még ma sem képes teljesen kihasználni az aszkorbinsavat. Még olyan egyszerű dolgok sem tisztázottak, mint az egészséges életmódhoz szükséges aszkorbinsav napi mennyisége. Vannak kutatók, pl.  I. Stone (1972), L.  Pauling (1970), akik óriási dózisok mellett kardoskodnak, s ugyanakkor az amúgy is alacsony – 60 mg – hivatalosan ajánlott napi dózist (U.S. Recommended Dietary Allowance) 45 mg-re mérsékelték.

Biológiai hatását tekintve az aszkorbinsav lényegesen eltér a többi vitamintól. Más vitaminoknak csak akkor van jelentős biológiai hatásuk, amikor hiányt, avitaminózist kell megszüntetnünk, s ha ez egyszer megtörtént, a továbbiakban nincs különösebb szerepük. Az aszkorbinsav annál jobban hat, minél több van belőle, s a hatásának nincs éles maximuma. Az aszkorbinsav az élet alapjainál fejti ki hatását azzal, hogy a fehérjét telítetlen, élő állapotba viszi. Minél több van bennünk, annál élőbbek vagyunk, s a hatásmaximumát a tökéletes egészség és vitalitás mutatja. Más, valamilyen specifikus reakcióhoz szükséges vitaminokhiánya jellegzetes tünetegyüttes kialakulásához vezet.

Az aszkorbinsav-hiánynak nincsenek jellegzetes tünetei, egészen a skorbut néven ismert teljes összeomlásig. Részleges hiánya csak csökkenti az életkedvet, étvágytalanságot, szellemi fáradtságot, általános rosszkedvet okoz, az ember nem igyekszik élvezni az életet. Ebben a skorbutot megelőző állapotban olyanok vagyunk, minta termeszek megszállta ház, amely áll, s gyöngeségnek semmi jele, azt csak földrengések után állapíthatjuk meg. Vannak persze olyan körülmények, amelyek összezavarják a képet. Mivel ma már skorbut nincsen, aszkorbinsav hiány közvetlenül nem okoz halált. A skorbutot megelőző állapotban azonban könnyebben fázunk meg, s a megfázásból könnyebben lesz tüdőgyulladás. Ha meghalunk, a boncolási jegyzőkönyvbe a halál okaként tüdőgyulladás kerül (hiszen ezzel kezeltek bennünket).

Azt hiszem, hogy nagyon sok az efféle téves kórbonctani diagnózis. A helyes kórmegállapítás, a skorbut előtti állapot (szubskorbut) felismerése rögtön tisztázná a helyzetet. Az aszkorbinsav megtisztításának idejében vezető német orvosok egy szemináriumra hívtak meg. Egyhangúan ellenem voltak, és szinte kórusban szavalták, hogy „Itt nincsen skorbut, és nincs szükség C-vitaminra”. Nekem úgy kellett védekeznem, mintha legalábbis valami rosszat tettem volna a C-vitamin kivonásával.

Az aszkorbinsav érdeme lassanként visszájára fordult és hátrányává vált. Egyes pártfogói, pl. I. Stone és L. Pauling azt állítják, hogy csodagyógyszer. Ez a bizalmat aláássa, mert a csodagyógyszerek a kuruzslók birodalmába tartoznak. Ahhoz, hogy egy vegyület hatása az élettani és kóros állapotok széles tartományára kiterjedjen, olyan alapvetőfolyamatban kell részt vennie, amely minden életfunkcióban szerepet játszik. Az aszkorbinsav pontosan ilyen folyamatban vesz részt. Az aszkorbinsav beépül a fehérjébe, annak telítetlenné válásában jelentős szerepe van. Ez azt jelenti, hogy az egészséges szervezetnek állandóan szüksége van aszkorbinsavra. Ha falat építünk, minden egyes téglára kell maltert tennünk. Lehetetlen erős falat építeni malter nélkül, majd ezt később azzal pótolni, hogy az egészet leöntjük malterral.

Ugyanúgy lehetetlen a vitaminhiányt néhány nagy dózissal kezelni. A hiány megszüntetése lassú dolog. A nitrogén-egyensúly napi 60g fehérje elfogyasztásával biztosítható. A naponta átalakított mennyiség tehát 60 g, a felnőtt szervezet 15 kg fehérjének újjáalakításához tehát sok hónap szükséges. Fiatal korban – s ez már a méhen belüli élettel kezdődik – különösen fontos a bőséges C-vitamin-ellátás.

Személyes tapasztalataim szerint az élet túlfelén, az öregkorban az aszkorbinsavszükséglet tovább növekszik, semmint csökken.

Az emberi faj trópusi őserdőkből származik, ahol az állandó táplálékbőség folyamatos aszkorbinsavellátást jelentett. Nem volt szükség arra, hogy a szervezet maga készítsen aszkorbinsavat, így szervezetünk nem rendelkezik ezzel a képességgel. Ne feledjük el ugyanis, hogy nemcsak a majom halad át a dzsungelen, hanem a dzsungel is áthalad a majmon táplálék, ital és levegő alakjában. Ezáltal a majom részévé, egy darabjává válik a dzsungelnek, s a dzsungel is része, darabja lesz a majomnak, így a majom szervezetének átlagos aszkorbinsav tartalma egyenlő kell legyen a dzsungel élő anyagának átlagos aszkorbinsavkoncentrációjával.”

Szent-Györgyi Albert (1983): Az anyag élő állapota. Magvető Könyvkiadó, Budapest.

A kép forrása: Marcia Szent-Györgyi