Az élet titkának elhivatott kutatója örökké él
A C-vitamin létezése az 1930-as években ugyan már körvonalazódott a világban, a megoldandó problémát viszont az okozta, hogy sokáig nem sikerült meghatározni a vitamin pontos kémiai szerkezetét. Ekkor jött Szent-Györgyi Albert és a szegedi paprika.
A C-vitamin izolálásáért folytatott kísérleteiben Szent-Györgyi Albert sokáig a mellékveséből vont ki egy anyagot, viszont csak akkor tudta azt analizálni, amikor a „napfény városában” a szegedi paprikát vetette vizsgálat alá. „1937” egy évszám, a „C” pedig az ábécé egyik betűje. Külön-külön nem sokat jelentenek, de kapcsolatuk különleges, amit minden magyarnak illik az eszébe vésnie.
A tudós, a felfedező, a Nobel-díjas
Ez mind igaz Szent-Györgyi Albertre. Ha azt mondjuk: a világjáró, a sportember, a titkos ügynök, a professzor, akit imádtak a nők és akiért rajongtak a diákok, ugyancsak róla beszélünk. Egy igazi legenda, aki mérhetetlenül sokoldalú és színes egyéniség volt, az élet titkának elhivatott kutatója. A Professzor egy interjúban arról a hihetetlen vacsoráról mesélt, ami komoly szerepet töltött be a Nobel-díj elnyerésében.
„Egy este a feleségem paprikát adott vacsorára, amit nem volt kedvem megenni, de nem volt elég bátorságom ezt megmondani. Nézve a paprikát az jutott eszembe, ezt a növényt én még sosem próbáltam ki, és azt mondtam a feleségemnek, hogy ezt inkább elviszem a laboratóriumba ahelyett, hogy megegyem. Még aznap éjjel tudtam, hogy ez egy kincsestárháza a C-vitaminnak. Pár héttel később másfél kilogramm vitamin volt a kezemben, addig csak ezredgramm mennyiségek voltak. A másfél kilót szétosztottam az egész világon, onnan tudtuk meg, hogy micsoda. Ennek a következménye, hogy máma tonnaszámra gyártják, mint az emberi egészségnek egyik nagy kútforrását.”
Szent-Györgyi 1931-ben aszkorbinsavat tudott kinyerni a paprikából, így büszkén jelenthette be, hogy nagyobb mennyiségben képes előállítani C-vitamint. A közvélekedéssel ellentétben viszont nem elsősorban a C-vitaminért kapta meg végül 1937-ben a Nobel-díjat, hanem a biológiai oxidációs folyamatok kutatása terén elért felfedezéséért, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav katalízisére.
Ép testben ép lélek
Hogyan tudott vajon az idős Szent-Györgyi Professzor olyan korban szaltót ugrani, amiben a legtöbb idős ember döcögve közlekedik és többnyire a betegségeiről beszél? Nem volt tornabajnok, és nem dolgozott rajta orvosok hada, de még személyi tréner sem. Fiatalabb korában talán pont az ébresztő kihívások miatt jutott el a C-, valamint más vitaminok fontosságáig. Legnagyobb felismeréseit élete végéig hirdette és életvitelében képviselte: a rendszeres, változatos mozgás, a megfelelő vitaminbevitel segítenek, hogy testünk változásait pozitívan és kellő humorérzékkel fogadjuk.
Szent-Györgyi Professzor élete az egész világra hatással volt. A gondolatok azonban csak tettekkel válhatnak eredménnyé, így a jó példákat érdemes saját szokásokká alakítani. Ezek jelentős része egészségünkre vigyáz, és csak az elején nehéz tudatosan végezni őket: nap mint nap bevenni a szükséges vitaminunkat és megtalálni a lehetőséget egy kis mozgásra. Barátkozzunk meg a jó szokásokkal, hogy készen álljunk a kihívásokra és maximális erőbedobással gondoskodjunk szeretteinkről is, főleg, amikor a legnagyobb szükség van rá.
