A kutató, aki felfedezte, hogy mitől alvad meg a vér: Laki Kálmán

A leghűségesebb Szent-Györgyi tanítvány és munkatárs (1909-1983)

Ha számba vesszük Szent-Györgyi Albert tanítványait, munkatársait, akkor azonnal szembe tűnik, hogy Laki Kálmán az, aki a leghosszabb ideig, 21 éves korától élete végéig, 52 évig dolgozott együtt Szent-Györgyivel úgy, hogy a közelében is volt végig. Talán csak Bay Zoltán, a barát volt az, aki ezt fölülmúlta, mert ő túlélte a Nobel-díjas tudóst. Ez nem is lehet véletlen, mert a tanítványok között sem akad senki más, aki ennyire közel állt volna Szent-Györgyi Albert szívéhez, mint Laki Kálmán. 

Pedig az ő neve kevésbé ismert hazánkban, de csak azért, mert tudományos karrierje az Amerikai Egyesült Államokban teljesedett ki. De ehhez az alapokat még Magyarországon, Szegeden és Budapesten fektették le közösen Szent-Györgyivel.

Gyermekkor, tanulmányok 

Szolnokon született 1909. február 1-én, édesapja Laki Kálmán törvényszéki börtönőr, édesanyja Hagymási Mária volt. Szerény körülmények között, de szeretetben nevelkedett a négy testvér. Édesapjára alig emlékezett, mert ötéves volt, mikor az I. világháború idején behívták katonának és hétéves, mikor hősi halált halt Djbekirben, Mezopotámiában. Édesanyja óriási küszködés és anyagi nehézség közepette nevelte négy gyermekét. Elemi iskoláit Abádszalókon és Abádon végezte. Gimnáziumi tanulmányait Szolnokon kezdte, majd Cegléden fejezte be, ahol testvéreivel együtt a Surányi Károly Józsefről elnevezett hadiárva otthonban kapott elhelyezést.

Jó tanulmányi eredményeinek köszönhetően 1929-ben felvételt nyert a Ferenc József Tudományegyetem Orvostudományi Karára. Másodéves korában találkozott Szent-Györgyivel, akinél biokémiát hallgatott. Év végén vizsgázott is és a találkozás a vizsgán mindent eldöntött. Szent-Györgyi arra volt kíváncsi, hogyan gondolkodik a hallgató, Laki vitatkozni mert a professzorral, tudományos érvei voltak, ezt az önálló gondolkodást pedig nemcsak jelessel honorálta Szent-Györgyi, hanem tudományos csoportjába is meghívta a fiatal medikust. 

Laki számára az egyetem elvégzése, anyagi okok miatt hamarosan veszélybe került. Ekkor Szent-Györgyi sietett a segítségére, miközben azt állította, hogy a pénzt egy régi barátjától kapta ajándékba azzal a kikötéssel, hogy egy fiatal kutatónak adja oda. (Igy akarta elkerülni, hogy megalázó helyzetbe hozza tanítványát.) Laki később még szakirányt is változtatott és a Matematikai és Természettudományi karon vegyészként fejezte be az egyetemet, 1935-ben.  

A biokémia annyira magával ragadta, hogy abból írta meg a doktori értekezését is.

A molekulaszerkezet jelentősége a biokémiában c. munkájával az első hallgató volt Szegeden, aki biokémiából doktorált. (1936.) Az Orvosvegytani Intézetben gyakornok, majd tanársegéd beosztásban dolgozott. Ott volt Szent-Györgyi oldalán, mikor a biológiai életfolyamatokkal kapcsolatos kísérleteket végezték és a C-vitamin analízisénél is. A munkatársakról készült fotókon ő a legmagasabb, ezért hátul látható.” Mindannyian éreztük, hogy izgalmas idők szemtanúi vagyunk”- írja visszaemlékezésében.

Külföldi tanulmányút 
De a nagyon kreatívan gondolkodni képes fiatal tudós saját témát keresett magának. Szent-Györgyi jó tudományos kapcsolatai révén, mindig szerzett tanítványainak külföldi ösztöndíjakat. Így került Laki Kálmán Rockefeller ösztöndíjjal 1938-ban Manchesterbe, miközben a többiek is kiváló helyeken dolgozhattak. Banga Ilona Liege-ben, Straub F. Bruno Cambridge-ben, Laki pedig Polányi Mihály professzor fizikai kémiai csoportjában Manchesterben. Az itt látottak alakították ki benne saját kutatási célját: a véralvadással fog foglalkozni: tisztázni fogja, hogyan alvasztja meg a thrombin a vér fibrinogénjét.

Szent-Györgyi mellett Szegeden 
Ahogy Szent-Györgyi korábban, úgy járt ő is a vágóhídra sertés- és marhavért gyűjteni, hogy abból tisztított fibrinogént és thrombint állítson elő. Három év múlva Szent-Györgyi örömmel újságolta a helyi lapnak, hogy Laki Kálmán a vérnek egy ismeretlen alkatrészét fedezte fel, amely döntő szerepet játszik a véralvadás mechanizmusában. Sőt 1944. február 28-án, két héttel a német megszállás előtt, Szent-Györgyi rádióelőadást tartott „Hogy alvad a vér és hogy mozog az izom?” címmel, amiben a kutatócsoportja kettő legújabb kutatási eredményét mondta el.

(A fasizmustól és antiszemitizmustól átitatott politikai légkörben ez egyfajta példamutatás is volt a másként gondolkodásra és az értelmes tevékenységre.) De közbeszólt a világháború, a német megszállás és megszakadtak a kutatások. 

Ezután Szent-Györgyinek a németek üldözése miatt bújkálnia kellett, ebben is hű társa lett Laki és együtt rejtőztek el a Szeged környéki tanyákon. Budapesten már szétváltak és nagy megpróbáltatások árán, de átvészelték a nehéz időket. Lakit behívták katonának, de ő be sem vonult, Budapesten különböző helyeken rejtőzködött. (Közismert, hogy Szent-Györgyi az I. világháború idején bevonult, de később Bukovinában dezertált.) 

Szent-Györgyi mellett Budapesten  
A háború végeztével, mikor Szent-Györgyi 1945-ben saját Biokémiai Kutatóintézetet hozhatott létre a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten, Laki Kálmánt az elsők közt vette maga mellé. Először adjunktusként, 1947-től egyetemi tanárként dolgozott a csoportban. 

Szent-Györgyi számára Laki Kálmán volt a biztos pont, a megbízható ember. 1945 nyarán Szent-Györgyi Moszkvába utazott, addig Laki Kálmán felügyelte az egyetemi helyreállítási munkálatokat. (A bombázások miatt romjaiból kellett felépíteni az egyetemi intézeteket is.) Laki minden szombaton bement a Kultuszminisztériumba a pénzért, amit aztán kifizetett a munkásoknak. Mire Szent-Györgyi visszatért, az intézet renoválása befejeződött és újult erővel indult meg benne a munka. 

Laki egyik munkatársával, a még egyetemi hallgató Lóránd Lászlóval, tovább folytatta a véralvadás vizsgálatát. Találtak egy új fehérjét a vérben, ami a véralvadék szerkezetanyagát, a fibrint stabilizálja. Mivel a Science-ben jelent meg róla rövid híradás, a szakma a szerzőkről nevezte el Laki-Lóránd faktornak. Ha ez hiányzik a vérből, a vér nem alvad rendesen, el is vérezhet a beteg. Hiányában a seb sem gyógyul megfelelően és ha terhes lett az ilyen nő, biztos, hogy elvetél. Később a szakma elnevezte ezt a fehérjét XIII. faktornak. Utóbb az is kiderült, hogy a rákos sejtek növekedésében is szerepe van ennek az anyagnak. 

Emigráció 
Szent-Györgyinek 1947-ben egyik pillanatról a másikra kellett elhagynia az országot, mert Rákosiék börtönbe akarták csukni. Viharos távozását valószínűleg nem tudta megosztani másokkal, de miután sikeresen emigrált, mindent elkövetett, hogy tanítványait is kimenekítse a kommunisták uralta országból. Laki érdekében sűrű levelezésbe kezdett először az egyetemvezetéssel, majd a kultuszminisztériummal. Szent-Györgyi leplezte, hogy emigrált, hosszúra nyúlt amerikai tartózkodását azzal magyarázta, hogy sok munkája van az ottani elektronmikroszkópon.

Közben lázasan ajánlotta, hogy a budapesti Biokémiai Intézet élére helyette Straub F. Bruno szegedi egyetemi tanárt, kiváló tanítványát nevezzék ki sürgősen, hogy ne maradjon vezetés nélkül az intézet és ne károsodjon az oktatás. Nem ajánlotta helyettesét, Laki Kálmánt kinevezni, mert ő éppen akkor hosszabb idő óta külföldön (Leeds) tartózkodott. (Straub, nem akart emigrálni, de Laki igen, Szent-Györgyihez szándékozott csatlakozni.) Ezalatt pedig főiskolai, egyetemi oktatói megbízások leple alatt bevándorló vízumot szerzett Lakinak és másoknak is az USA-ba. 

Szent-Györgyi mellett az Amerikai Egyesült Államokban 
Laki tehát 8 hónapos Leedsben töltött kutatás után, sikeresen emigrált az Egyesült Államokba. Ez óriási fegyvertény volt, mert Magyarországon ekkor már elkezdődtek a rendszer ellenségeit eltávolítani hivatott koncepciós perek és a kiutazás hazánkból óriási adminisztratív akadályokkal járt. Innentől kezdve Laki ott van Szent-Györgyi mellett, egészen haláláig. Közös volt az első tengerentúli munkahelyük is. Mindketten a marylandi Bethesdában lévő Nemzeti Egészségügyi Intézetben (National Institut of Health) dolgoztak. Szent-Györgyi hamar szabadúszó lett, de Laki hű maradt első munkahelyéhez, ahol élete végéig dolgozott.

Itt a National Institut of Health -ben, mint a Biophysical Chemistry Laboratórium vezetője dolgozott. Tudományos és magánemberi kapcsolattartásuk folyamatos volt. A nála 16 évvel fiatalabb Lakit, mint legelső felfedezettjét és leghűségesebb tanítványát az idősödő professzor valószínűleg fiaként szerette. 

Mikor Szent-Györgyi működését egy alapítvány keretei közé helyezte, Laki abban is részt vállalt, ő lett a National Foundation of Cancer Research bethesdai igazgatója. Az NFCR a jó propagandának köszönhetően sok támogatóra talált, a befolyó jövedelmet Szent-Györgyi egy tudományos világközösség, az ún. „falak nélküli laboratóriumok” létrehozására fordította. Ennek lényege az volt, hogy nem emeltek épületeket (falakat), hanem már meglévő épületekben már működő laboratóriumok rákkutató munkáját finanszírozták szerte a világon.

Az 1980-as évek elején már 12 országban összesen 60 laboratórium munkáját támogatták. A magyarországi kapcsolatépítésben élen járt Laki Kálmán, aki a debreceni tudományegyetem kutatócsoportjával tartotta a kapcsolatot. De ebben túllépte az alapítványi kereteket, mert elintézte, hogy munkahelye, a National Institut of Health több mint 20 magyar kollégájának lehetővé tegye, hogy ösztöndíjasként az általa vezetett bethesdai laboratóriumban dolgozhasson. 

Tudományos eredmények 
Laki Kálmán számos területen végzett értékes kutatásokat. A XIII. faktor felfedezése mellett, fölfedezte, hogyan alvad meg a fibrinogén, és azt, hogy a thrombin egy fehérjebontó enzim, ami specifikus az arginin-glycin kötés hasítására. Az izomműködés tanulmányozásakor felfedezett egy új izomfehérjét, amit tropomyosin A-nak nevezett el. Felismerte a fehérjékhez kötődő neutrális sók hatását a peptidláncok cisz-transz/konfigurációs izomeriájára. Szent-Györgyi szubmolekuláris biológiai elméletéhez csatlakozva kimutatta, hogy a semikinonok szabad elektront tartalmaznak. A rákkutatásban behatóan vizsgálta a transzglutamináz enzimeknek a daganatfejlődésben és az áttétek kialakulásában játszott szerepét. 

Laki Kálmán mintegy170 publikációt közölt és három könyvet írt. Tagja volt a New York-i Tudományos Akadémiának, 1955-től pedig washingtoni Nemzeti Tudományos Akadémiának is. 1973-ban elnyerte a Mitchell Alapítvány nagydíját. 

Az itthoni tudományos megítélése Szent-Györgyi megítélését tükrözte. 1949-ben őt is kizárták az MTA-ból és életében nem kapta vissza a tagságot, csak halála után, 1989-ben, mikor tömbben rehabilitálták a korábban kizártakat. A debreceni tudományegyetem 1976-ban díszdoktorává avatta.

Halála 

1982-ben egészsége megrendült és kórházi ápolásra szorult. A Woods Hole-i kórházban betegágyánál Szent-Györgyi (89 évesen!) és felesége naponta megfordult. Betegségéből szerencsésen felépült, fél év múlva még Magyarországra is ellátogatott. De pár hónap múlva újra válságos állapotba került és abból már nem tudott felépülni, 1983. február 12-én, 74 éves korában elhunyt. Így a hajlott korú Szent-Györgyi 1983-ban eltemetni kényszerült legelső és legkedvesebb tanítványát, emigrációban is hűséges társát. 

1999-ben hamvait felesége hamvaival együtt hazahozták és Debrecenben helyezték örök nyugalomra. 1996-ban Abádszalók díszpolgára lett, majd a város főterén mellszobrot is emeltek a tiszteletére. Szolnokon emléktábla őrzi alakját, de bizonyára neki is tetszetős lenne az, hogy a debreceni tudományegyetem orvostudományi doktori iskolája felvette a nevét: Laki Kálmán Doktori iskola lett. 

Tasiné Csúcs Ildikó PhD