A lutein

Ez a szervünk az erős napsugárzás hatásainak éppúgy ki van téve, mint a mára mindennapossá vált több órás tévénézésnek és számítógép monitor használatnak.

Látásunk élességéért a szemünkön belül a retina sárgafolt, más néven „makula” felel, melyet ezért is neveznek az éleslátás helyének.

A makula folyamatos károsodása visszahat a látásunkra, az életkorral összefüggően a látás romlik és elvezethet sok esetben az időskori megvakuláshoz.

A makula-degeneráció (Age-related macular degenetation, AMD) kimondottan az idős kor betegsége, gyógyítása ma még egyáltalán nem vagy csak részben lehetséges.

Az AMD a retina központi részének, a makulának (sárgafolt) a degenerációját okozza. A macula – vagy sárgafolt – az éleslátás helye, ez az ideghártya-terület felelős a kép észlelésekor az éles látásért, és ez az a terület, amely többek között az olvasóképességet, valamint az arc felismerést is biztosítja.

A degeneráció elfajulást, e betegségnél az éleslátás helyén az ideghártya sejtjeinek pusztulását jelenti.

Az AMD első észlelhető tünetei, hogy homályos rész jelenik meg a látómező közepén és torzul a látás. A betegség előrehaladtával végül teljesen megszűnik a központi látómező.

Két típusa különböztethető meg, egyik típusban az éleslátás helyének “kikopása”, atrophiája látható, ennek a folyamatnak a hátterében a sejtek elhalása, illetve egyes részeinek pusztulása áll. Ez a típus az úgynevezett száraz forma. A beteg lassú, folyamatos látásromlást észlel, melynek fő jellemzője, hogy a központi látás és az olvasóképesség romlik. Ez eleinte csak a központi látómezőt érinti, majd a homályos folt fokozatosan kiterjed a betegség súlyosbodásával.

A másik esetben – ezek az ún. nedves típusú elváltozások – az éleslátás helyén az ideghártya síkja alatti érhártyából kóros érnövekedés indul meg, és áttörve a két réteg közti finom hártyát, az erek betörnek az ideghártyába (retina). A folyamat elején még csak egyszerűen “elfedik” ezt a területet, később azonban az erekből folyadék kiáramlás, vérzés indul meg (ezért nevezik “nedves” formának), majd ez a terület elhegesedik, a központi látás teljes elvesztését okozva. A betegség kezdetén a panaszok hasonlóak a száraz formánál leírtaknál, a bevérzés megindulását azonban hirtelen bekövetkező és nagyfokú látásromlásként éli meg a beteg.

A macula-degeneráció legfőbb tünetei:

– Pigmentációs zavarok a szemben

– A látásélesség drasztikus romlása

– A tárgyak, képek élesség-látásának, kontrasztjának erőteljes romlása

– Különféle látászavarok megjelenése, a nedves makula degeneráció esetén igen gyorsan zajlik le a látásvesztés

– A szem anyagcseréjének zavarai, valamint bevérzések megjelenése

– Árnyékok és látásból kieső területek megjelenése a látómezőben

– Sorvadás – A látott kép megtörése, aminek következtében az egyenes vonal hullámszerűnek tűnik, egyes részei pedig eltűnnek

– A színek tónusainak megkülönböztetési nehézsége

A látásromlás ütemét sok tényező befolyásolja, a legismertebbek  az életkor mellett a nem, a szemszín, a zöld növényekben szegény, egyoldalú táplálkozás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, illetve társbetegségként a cukorbetegség és a magas-vérnyomás kórkép.

Tudományos célú vizsgálatok igazolták azt, hogy vannak olyan, csak táplálékkal bevihető anyagok, a vitaminokhoz hasonlóan, amelyek a bevitt táplálékkal arányosan vannak jelen a szervezetünkben. Ez a megállapítás igaz a luteinre is, amely egy önmagában pirosas-narancssárga színű, karotinoid anyag. (1;)

A lutein a makulában nagy koncentrációban van jelen.

Természet adta feladata, mivel fényelnyelő tulajdonsággal rendelkezik, hogy a napból érkező ultraibolya sugarakat, nagy energiájú hullámokat megszűrje. Egyben antioxidánsként is működik, a fényben található UV sugárzás olyan lebontó folyamatokat is elindít amely szabad gyököket eredményez. Ezek semlegesítésében is aktív szerepe van a luteinnek.

Igazolódott, hogy a sárgafolt pigmentáltságának növelése csökkenti az időskori látásromlás esélyeit (2), nagy esetszámú tudományos elemzések az életkorral előrehaladó makula-degeneráció folyamatának lassíthatóságáról számoltak be, – illetve attól függően még milyen egyéb antioxidánsok mellett került alkalmazásra (mint C-vitamin), – különböző mértékű javíthatóságáról. (3;4)

Mivel a luteint az emberi szervezet nem tudja előállítani, ezért külső forrásból kell pótolni azt, általánosságban ilyenek a zöld levelű növények, mint a spenót, kelkáposzta, petrezselyem zöld. Lutein forrás lehet még a brokkoli, cukkini, a kukorica, borsó, élénk színű gyümölcsök és a tojássárgája is.

A tanyasi csirke lábának, bőrének sárga színe, a szép sárga tojássárgájának színe is a lutein gazdag nem „tápos” táplálkozásának az eredménye.

Lutein szegény táplálkozási szokás, illetve az időseknél gyakori,  rosszul működő emésztőrendszer esetén mesterséges pótlása ajánlott!

Az is kimutatott tény, hogy az alacsony szintű zöldségfogyasztás eleve nem garantálja az optimális mennyiségű lutein bevitelét.

Nincs maximalizált napi ajánlott mennyisége, azonban túlzott bevitele karotinodermiát (a bőr sárgára színeződik) okozhat. Más karotinoidok befolyásolhatják a hasznosulását, vizsgálatok sorában a napi 10 mg-os lutein bevitelt elegendő és megfelelő hatásúnak találták.

A várható élettartam növekedése mellett arra is tudatos figyelmet kell fordítani, hogy a hosszabb élethez megfelelő élet minőség is tartozzon.  Életminőségünk része a szemünk egészségének a védelme is, amihez a lutein, mint tápanyag rendszeres biztosítása, pótlása, nagyban járulhat hozzá.

Irodalom:

1. Landrum,J., et al: Serum and macular pigment response to 2,4 mg  dosage of lutein. in ARVO. 2000.
2. Berendschot, T.T. et al : Influence of lutein supplementation on macular pigment, assesed with two objective techniques. Invest. OphthalmolVis. Sci. 2000 Oct. 41 (11):3322-6
3. Barker FM II, Snodderly DM, Johnson EJ, et al. Nutritional manipulation of primate retinas, V: effects of lutein, zeaxanthin, and n-3 fatty acids on retinal sensitivity to blue-light-induced damage. Invest Ophthalmol Vis Sci. 2011;52(7):3934-3942.
4. Emily Y.Chew et al: AREDS2 published on line:May 5.2013. doi:10.1001/jama.2013.4997

Az összefoglaló a fellelhető szakirodalmi forrásanyagok felhasználásával, a nemzetközileg elfogadott ajánlások szerint készült. Az anyag zárásának időpontja: 2017. május 26. A  leírásban található információk nem helyettesítik az egészségügyi szakemberek tanácsait! Személyre szabott javaslatokért, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!