Látásunkat veszélyeztető környezeti ártalmak tudástár cikkünkből betekintést kaphattak, hogy milyen környezeti hatások lehetnek káros hatással látásunk épségére. Mostani cikkünkben szeretnénk felhívni a figyelmet az antioxidánsok szerepére látásunk védelmében.
Látásromlást okozó tényezők egy része tudatosan befolyásolható
Az utóbbi években a tudományos közlemények között számos olyan klinikai tanulmány megtalálható, mely kiemelt figyelmet fordít annak vizsgálatára, hogy egyes vitaminok és mikroelemek pótlása hogyan segíti a normál látás megőrzését. Ez a téma azért is került a kutatások fókuszpontjába, mert a fejlett társadalmakban az 50 év feletti korcsoportban egyre növekszik a visszafordíthatatlan látásromlást okozó betegségek száma.
A látásromlás egyes kockázati tényezői, mint a nem, az életkor, a szemszín vagy a genetikai háttér természetesen nem befolyásolhatók, viszont számos rizikó faktor igen. Ilyen például a dohányzás elhagyása, a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás beépítése a napi rutinba, de ide tartozik még a fokozott UV-sugárzás és kék-fény terheléssel szembeni védelem is.
Szabadgyökök és antioxidánsok közötti egyensúly jelentősége
Szervezetünkben, így a szemünkben is intenzív anyagcsere-folyamatok zajlanak, melynek melléktermékeként ún. szabadgyökök keletkeznek. Tudni kell ezekről a molekulákról, hogy fontos szerepük van az immunválasz során az idegen anyagok eliminálásában, viszont túlzott képződésük káros hatással van a sejtekre.
Ezt az ártalmas hatást a szervezet antioxidánsai tudják ellensúlyozni a szabadgyökök megkötése révén. Ideális esetben a szabadgyökök képződése és semlegesítése között egyensúly van. Viszont, ha ez az egyensúly felborul, akkor ún. oxidatív stressz alakul ki, amely sejtkárosodáshoz és működészavarhoz vezet. Szemünkben az oxidatív stresszre legérzékenyebb struktúra a látóhártya (retina), melynek hátterében magas oxigénigénye és oxigénfelhasználása áll.
Antioxidánsok a retinában, melyek nem csak vitaminok lehetnek
Az antioxidánsok a köztudatban elsősorban, mint vitaminok ismertek, viszont számos más anyag is rendelkezik antioxidáns tulajdonsággal. Szervezetünkben termelődnek ún. endogén antioxidánsok, melyek különböző biokémiai folyamatokat szabályozó enzimek. Ezen enzimek működéséhez nélkülözhetetlen, hogy egyes ásványi anyagok és nyomelemek, így például a réz és cink megfelelő mennyiségben jelen legyen a szervezetünkben. Az antioxidánsok másik csoportját, az exogén antioxidánsokat a szervezetünk nem képes előállítani, így ezeket táplálékkal tudjuk bevinni szervezetünkbe. Ide sorolandó az A-, C- és E-vitamin mellett a karotinoidok csoportjába tartozó lutein, zeaxanthin, illetve béta-karotin is.
Lutein és zeaxanthin pigmentek a látás épségének megőrzésében
A retinán található éleslátás pontján, a maculában lévő sejtek számára a lutein és a zeaxanthin nélkülözhetetlen. A maculában feldúsulva képesek elnyelni az ártalmas hatású ultraibolya sugárzást és a rövid hullámhosszúságú kék-fényt, így csökkentve az oxidatív stressz káros hatásait. Ezek a sárga színű pigmentek adják a maculának a jellegzetes sárga színeződését, így innen ered a sárgafolt elnevezés. A lutein és zeaxanthin előállítására szervezetünk nem képes, így ezeket csak a táplálék útján tudjuk felvenni.
Ezen antioxidánsok legjobb táplálékbeli forrásai elsősorban a zöld leveles zöldségek, mint a kelkáposzta, spenót, brokkoli, borsó és római saláta, de még a tojássárgájának is az egyik leggyakoribb színanyagai. A zeaxanthin ugyanakkor nagy mennyiségben jelen van még a kukoricában és a citrusfélékben is. Az antioxidánsok szerepe jelentős a látóhártya épségének és ezáltal az éleslátásnak a megőrzésében. Azonban láthatjuk azt is, hogy az antioxidánsok egy részét a szervezet saját maga nem képes felépíteni, így a normál látás megőrzésében fontos, hogy támogassuk szervezetünk antioxidáns védelmi vonalát ezen mikrotápanyagokkal.
Forrás:
Sergio Claudio Saccà et al. Nutrients. 2018 May 24;10(6):668.
El-Sayed M Abdel-Aal et al. Nutrients . 2013 Apr 9;5(4):1169-85.
Bronwyn Eisenhauer et al. Nutrients. 2017 Feb 9;9(2):120.