Banga Ilona (1906-1998), az első szegedi egyetemi Tanárnő
Ha a Szent-Györgyi Albert munkatársait ábrázoló fotókat nézegetjük, a csoportképeken -mindig Szent-Györgyi közelében – látható egy barna hajú, mosolygós fiatal hölgy. Külseje szerény, alakja csak azokon a fotókon feltűnő, amelyek munkában elmélyülve ábrázolják. A példásan szorgalmas fiatal hölgy, ahogy a professzor becézte »Iluska”, Banga Ilona. Friss vegyészdoktor, aki tanulmányaiból két évet a bécsi egyetemen végzett el.
Szent-Györgyi Albert jobbkeze
Pedig Banga Ilona Hódmezővásárhelyen született 1906-ban, Banga Sámuel főgimnáziumi tornatanár és Berényi Mária Róza gyermekeként. Orvos szeretett volna lenni, de akkoriban még a gimnázium is el volt zárva a lányoktól. Ezért magánúton tanult latint és németet és a különbözeti vizsga letétele után, magántanuló lehetett a negyedikes fiúgimnáziumban.
A sikeres érettségi után végül nem az orvosira, hanem a szegedi egyetem vegyész szakára jelentkezett, mert az édesanyja nem tartotta nőhöz illő elfoglaltságnak az orvosi hivatást. Egyetemi tanulmányait „summa cum laude” minősítéssel zárta, majd 1930 őszétől Szent-Györgyi privát asszisztensekét dolgozott Szegeden. A három hónap próbaidőre felvett asszisztenst Szent-Györgyi három hét után véglegesítette. Ettől kezdve vált Szent-Györgyi leghűségesebb és legodaadóbb munkatársává, aki Szent-Györgyi egész magyarországi tartózkodása alatt, összesen 17 évig dolgozott a professzor mellett.
Elkötelezett kutatótárs a Nobel-díjhoz vezető úton
Szent-Györgyi az 1930-as években kutatócsoportjával éppen a szövetlégzést vizsgálta, a C4 dikarbonsavak szerepét a biológiai oxidációban. Banga Ilona itt tanulta meg a tudományos kísérletezés leghatékonyabb módszereit úgy, hogy ő maga élenjáró volt a több száz párhuzamos kísérlet elvégzésében, a maximális reprodukálhatóságra való törekvésben és az eredmények sokoldalú igazolásában.
A csoport ötéves kísérletsorozatának eredményét közlő közös 60 oldalas tudományos publikációban megállapították a fumársav, borostyánkősav, almasav, oxálecetsav katalizáló szerepét a biológiai oxidációban. Szent-Györgyi későbbi Nobel-díjának indoklása éppen ez volt: a fumársav majd a hexuronsav (C-vitamin) katalitikus szerepének kimutatása az égésfolyamatokban. De a C-vitamin kivonásában, nagybani előállításában is – ami a Nobel-díj elnyerésének másik indoka volt – oroszlán szerepet töltött be Banga Ilona.
Mikor Szent-Györgyi felfedezte, hogy a szegedi paprika a C-vitamin kincsesbányája, a C-vitamin kivonásának gigantikus munkájában is legfőbb támasza Banga Ilona volt. Mikor a Szent-Györgyi csapat 33 mázsa paprikából sikeresen kivont 3 kg C-vitamint, az eljárást leközlő cikket Banga Ilona és Szent-Györgyi közösen, Banga elsőszerzőségével, publikálta. Tudományos elhivatottságtól vezérelve az eljárást nem szabadalmaztatták, hanem a nevük alatt publikálva tették közkinccsé.
Forrás: Szent-Györgyi Albert Banga Ilonával kísérletezés közben SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka
Az első szegedi egyetemi Tanárnő
A munka jutalmaként elnyert Nobel-díj Banga Ilonának is külföldi meghívásokat hozott: 1938-ban még Szent-Györgyi mellett dolgozott a Liege-i egyetemen, de az 1939-es évben, félévet önálló kutatóként Oxfordban töltött és a később Nobel-díjas Severo Ochoaval az agyban lezajló oxidációs folyamatokat tanulmányozták.
Ilyen jelentős mennyiségű közös munka után, saját doktori értekezését is elkészítette és megszerezte magántanári képesítését is „Az emzymek kémiája” tárgykörben 1940-ben. Így lett Banga Ilona a szegedi egyetem első női egyetemi tanára, de a címhez adható kinevezését később, 1946-ban kapta meg, mint címzetes rendkívüli egyetemi tanár.
Az izomműködés alapjainak felderítője
1940-től Szent-Györgyi kutatócsoportja új kutatási irányra állt át, az izmok biokémiájával foglalkoztak. Egy izomfehérje, a miozin és az ATP (adenozin-trifoszfát) kapcsolatát vizsgálták., mivel e két anyag szerepe az izom-összehúzódásban és az emögött megbúvó kémiai magyarázat még ismeretlen volt. Banga Ilona egyik véletlenül késleltetett kísérlete alapján jöttek rá arra, hogy létezik egy másik izomfehérje is, ami komplexet alkot a miozinnal, ami azután ATP hozzáadásával összehúzódni képes.
Az új és addig nem ismert izomfehérje később az ’aktin’ nevet kapta, éppen azért, mert nagyobb aktivitást mutatott az összehúzódásra, mint a komplex másik tagja, a miozin. Az aktin kimutatása egy újabb Nobel-díjat érdemlő felfedezés volt, aminek a további kutatását Szent-Györgyi másik tanítványára, Straub F. Brunóra bízta, mert ő éppen akkor érkezett haza Cambridge-ből, ahol az izomfehérjék izolálásával foglalkozott. Állítólag tőle származik az aktin elnevezés is és ő mutatta ki ennek két alakváltozatát is. (gömbös és fonalas). Ettől kezdve az aktin felfedezése Straub nevéhez kötődött, holott az egész Szent-Györgyi kutatócsoport és benne Banga Ilona közös felfedezése volt.
A visszautasított Kossuth-díj története
Banga Ilona nemcsak a munkában volt találékony, hanem a mindennapi életben is. A német megszállás idején, mikor Szent-Györgyinek bujkálnia kellett, mert üldözte a Gestapo, Ilona, hogy megvédje az intézet műszereit a lopástól, a helyiség ajtajára a „Fertőző anyag” feliratot írta ki több nyelven is. Az ötlet kitűnően bevált!
1945-ben Banga Ilona feleségül ment a szegedi egyetem egyik elismert, kiváló professzorához Baló József kórboncnokhoz. Szent-Györgyi 1947-es emigrációja után kutatómunkája gyökeres fordulatot vett. A budapesti egyetem Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató intézete Biokémiai laboratóriumának a vezetője lett. Itt bekapcsolódott az intézetvezető férje, Baló József érelmeszesedésre vonatkozó kutatásaiba. Feltételezték, hogy az érelmeszesedésben az érfalak károsodását valamilyen, a szervezet által termelt anyag okozza. Felfedezték, hogy ez az anyag a hasnyálmirigy egyik enzimje és mivel elasztolízist, a rugalmas rostok károsodását okozza, elnevezték elasztáznak.
Hamarosan megtalálták az elasztáz hatását gátló anyagot, az elasztáz-inhibitort is a vérben. (A mai orvostudományban már bevett gyakorlat, hogy a vér elasztáz értékéből a hasnyálmirigy egyes betegségeire lehet következtetni.) Ez is óriási jelentőségű felfedezés volt, olyannyira, hogy hazai elismerésben is részesült, 1952-ben Kossuth-díjra terjesztették fel Banga Ilonát. De csakis őt, a férjét nem. Ezt Ilona igazságtalannak tartotta és azonnal hivatalosan is visszautasította a díjat.
A meg nem becsült Kutatónő
Cselekedete a Rákosi-érában a rendszerrel ellenséges magatartásnak minősült és komoly következményekkel járt. Sztálin halálával (1953) némileg enyhült a politikai helyzet, így 1955-ben Ilona és férje megosztva mégis elnyerte a Kossuth-díjat. 1955-ben megszerezte a nagydoktori fokozatot is (a biológiai tudományok doktora), ami a professzori kinevezés előfeltétele, de soha nem nevezték ki professzornak.
1962-ben a Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina (Halle, Kelet-Németország) tagjává választották, de a nagyon megérdemelt hazai tudományos akadémiai tagságot nem kapta meg, pedig az MTA Biokémiai Bizottságának volt elnöke 1968 és 1970 között.
Forrás: Szent-Györgyi Albert Banga Ilonával a laboratóriumban SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka
Szent-Györgyi elkésett jóvátétele
1973-ban hazalátogatott régi mestere, Szent-Györgyi Albert. A Nobel-díjas tudós látva, hogy két tanítványa közül Straub F. Bruno milyen sokra vitte (az MTA alelnöke, az SZBK igazgatója lett), míg Banga háttérbe szorult, a régi döntését revideálta és kijelentette, hogy az aktint nem Straub, hanem Banga fedezte fel.
Levélben kötelezte Straubot, hogy ezt ismerje el és az MTA akkori elnökének, Szentágothai Jánosnak a közbenjárását is kérte az ügyben. De a jóvátétellel elkésett, nem támogatták állásfoglalását. Bár Banga kezdetben megerősítette Szent-Györgyit, de később inkább a dolog túlhaladottsága mellett foglalt állást.
Óriási helytállás egy férfiak uralta világban
Banga a továbbiakban az elasztin mellett a kollagén szerkezetét is górcső alá vette, munkája eredményét angol nyelvű kötetben publikálta, (Stucture and function of Elastin and Kollagén Akadémai Kiadó 1966.) amely nélkülözhetetlen könyv lett a témában. Ezen két vegyület az öregedés biokémiájához vezette el, élete alkonyán az időskori elhízás biokémiai hátterét, a redox-rendszereket és a szabad gyökök hatását az öregedésben kutatta. Munkásságát 100 rangos tudományos publikáció (25 Szent-Györgyivel közösen), két tudományos kötet és több kitüntetés fémjelzi.
Banga Ilona akkor vált a természettudományok kutatójává, mikor még a középiskolák is el voltak zárva a nők előtt. Óriási akaraterővel, kitartással és elhivatottsággal állta meg a helyét a férfiak által uralt világban és páratlan női karriert futott be a tudományban. Bár végzettsége vegyész volt, találmányai, munkássága az egyetemes és magyar orvostudományt gazdagította. Ezért tartottuk fontosnak az ő teljesítményének tárgyalását ebben a sorozatban.
Tasiné Csúcs Ildikó PhD
kutató történész
