Én vagyok Szent-Györgyi II. rész Betekintő a könyvbe

Megjelent a nagysikerű Én vagyok Szent-Györgyi életregény második része. Olvasson bele a Professzor Úrról szóló könyvbe!

Réges-régen, még a békebeli Magyarországon hallottam egy történetet. A rabbi első ízben kéri fel a tanítványát, hogy tartson beszédet a hitközség előtt. A bóher nagyon boldog, de aztán hirtelen elkomorodik. „Mi a gond, fiam?” – kérdezi a rabbi.

„Kölcsön tudnál adni nekem száz pengőt, bölcs rabbi? A beszéd után visszaadom” – kérleli a bóher. „Akkor minek neked az a száz pengő?” – csodálkozik a rabbi. „Teli zsebbel mégiscsak könnyebben beszél az ember.”

Én is valahogy így éreztem magam az Armour-szerződés megkötését követően. A legelőkelőbb tudományos körök sorra hívtak előadást tartani, és az olyan illusztris lapok, mint a New York Times, egyre gyakrabban cikkeztek rólam és a felfedezéseimről.

Ezt azért is éreztem áttörésnek, mert korábban légüres térben éltem Amerikában, a Nobel-díjam ellenére is szinte ismeretlen embernek számítottam. Még a lakhelyemen, Woods Hole-ban is sokkal inkább arról voltam híres, hogy én vagyok az az őrült úszó, aki az erős áramlások és a sűrű hajóforgalom ellenére is nyaranta mindennap körbeússza a Penzance-félszigetet, mintsem arról, hogy elnyertem a legmagasabb nemzetközi elismerést, amit csak tudós elérhet, vagy arról, hogy én fedeztem fel a C-vitamint.

Az ismertségem annak köszönhetően kezdett el gyors ütemben emelkedni, hogy a tömérdek tudományos cikkem mellett a New York-i székhelyű Academic Press egymás után három könyvemet is kiadta. Az 1948-ban kifejezetten a nagyközönség számára készült, Az élet jellege után 1951-ben ugyanők publikálták a jóval szakmaibb jellegű, Az izom-összehúzódás kémiája címet viselő művemet, amelyet befejezve rögtön megbízást kaptam tőlük A váz- és szívizom-összehúzódás kémiai fiziológiája megírására is.

Az írással párhuzamosan persze folytattam a kutatómunkát. Akkoriban az volt a legnagyobb sikerünk, hogy Csulival közösen kidolgoztunk egy új módszert a miozinnak az izmokból történő kivonására. Ez a kálium-jodidos előállítás háromszor-négyszer

hatékonyabb volt, mint a korábbi, még Straub F. Brúnó által proponált metódus, a végterméke pedig teljesen aktinmentesnek bizonyult, ami jelentős előrelépésnek számított a további vizsgálataink szempontjából.

A működésünkre egyre többen figyeltek fel. Novemberben az Amerikai Izomsorvadás Elleni Társaság Atlantic Cityben tartott első országos konferenciájának záróülésén az elnökük, Paul Cohen bejelentette, hogy a mintegy százezer izomsorvadásban szenvedő amerikai gyermek és felnőtt érdekében négyéves támogatási szerződést kötnek az Izomkutató Intézetemmel. Alig három héttel később pedig az a megtiszteltetés ért, hogy

az Amerikai–Magyar Orvosi Társaság fönnállásának 25. évfordulója alkalmából a New York-i Orvosi Akadémián rendezett ülésükön egy gyönyörű aranyérmet kaptam. Ezt annál is nagyobb megbecsülésként értékeltem, hogy a társaság nyolc alapító tagja, akik ugyanakkor vehették át a maguk kitüntetését, csupán ugyanezen elismerés bronz fokozatában részesültek.

Arra is roppant büszke voltam, hogy decemberben még a New York Times is lehozta a Harlem Kórház főorvosának, Isidore M. Aronsnak az Észak-Amerikai Radiológiai Társaság előtt tett azon megállapítását, mely szerint a rákos betegek az addig alkalmazottnál jóval nagyobb dózisú röntgensugárzással is kezelhetők, amennyiben az általam felfedezett P-vitaminnal egészítik ki a terápiájukat. Habár mi Szegeden annak idején paprikából vontuk ki a szóban forgó flavonoid-komplexet, az USA-ban mégis citrom-flavonoid terápiának nevezték el ezt a kezelési módot, amelynek révén csökken a hajszálerek törékenysége, így a többszöri intenzív röntgenkezelés okozta nemkívánatos bőr- és kötőszöveti elváltozások kevésbé lesznek súlyosak, illetve sokkal gyorsabban rendbe jönnek, mint a P-vitaminos kúra hiányában.

                                                                                * * *

A szakmai sikerek mellett azért bőven volt okom szomorkodni, bosszankodni, sőt félni is. Az egyik lesújtó hír az volt, hogy február 6-án kisiklott a Pennsylvania Railroad egyik gyorsvonata az általam is gyakran igénybe vett New York–Washington-vonalon,

Woodbridge Township településen. A nyolcvanöt halálos áldozattal és több mint ötszáz sérülttel járó balesetet az okozta, hogy a síneken felújítást végeztek, ami miatt egy ideiglenes fahídra terelték a vonatokat. Nomen est omen!129 Ezen csak lassan lett volna szabad áthaladnia a szerelvénynek, a korlátozást azonban nem mutatta jelzőfény, így a tél végi kora estén a mozdonyvezető túl későn érzékelte a veszélyt. Több kocsi kisiklott, közülük kettő pedig egy szakadékba zuhant.

Ugyanezen hónap közepén pedig arról értesültem, hogy meghalt Bajor Gizi, ifjúkorom egyik bálványa. A halála körülményei nem voltak pontosan megfejthetőek, de annyi bizonyos, hogy a férjét, egykori pesti egyetemi kollégámat, Germán Tibort szintén

halva találták a csodás budai villában. Gizinek gyerekkorától kezdve gondjai voltak a fülével, ennek révén ismerkedett meg Tiborral, aki az ország legismertebb fül-orr-gége specialistája volt. Miután összeházasodtak, a férj „túlkezelte” ezt a problémát, hogy ezzel is magához láncolja a feleségét, ami amúgy cseppet sem volt könnyű feladat. Gizit már serdülőkorában is Renonckának hívták apja Kálvin téri kávézójában, a Báthoryban, mivel a kártyázók közül valaki mindig elvétette a lapokat, ahányszor csak megjelent a teremben a szépséges kis fruska.

Később is számtalan férfinak és nőnek csavarta el a fejét, egy kicsit talán még az enyémet is. A Gizibe halálosan szerelmes Allender Ernő barátommal miatta vonultunk be önkéntesként a seregbe, még az első világháború hajnalán. Jó barátommal szemben én végül szerencsésen megúsztam ezt az elhibázott lépést. Pár évre rá Gizi egy ideig Zilahi Lajos barátom gyűrűs menyasszonya volt, de különböző rendezvényeken rengetegszer

találkoztam vele azután is, egészen az elmenekülésünkig.

Bár a hivatalos jelentés szerint Tibor azért injektált halálos adag morfiumot mindkettőjükbe, mert Gizinél téves diagnózis vagy szándékos mellékfogás következtében egy nem létező agytumort állapított meg, de a betegesen féltékeny férj átmeneti elmezavarát vagy a szimpla szerelemféltést sem lehetett teljességgel kizárni.

A kikapós színésznőt a pletykák szerint számos férfi mellett Gobbi Hildához is a kelleténél szorosabb szálak fűzték, aki közismert volt az azonos neműek iránti vonzalmáról, így Tibor esetleges indítékát mélyen meg tudtam érteni, még ha őrült tettét

nem is. Az eset amiatt is felfoghatatlan volt a számomra, mert tudtam, hogy Gizi a vészkorszak idején a saját élete kockáztatásával rejtegette a házuk padlásán zsidó származású férjét, aki aztán (valószínűleg) a gyilkosa lett. Ám egy esetleges politikai merénylet sem volt tökéletesen kizárható, mivel a házaspár éppen akkor akart kivándorolni Angliába, Tibor ott élő testvéreihez, amit a fennálló hatalom mindenáron meg akart gátolni. Állítólag maga Rákosi Mátyás is őrülten odavolt a szexszimbólum díváért, ami ebben a zavaros ügyben pro és kontra is értelmezhető volt.