Halljuk-e a csend hangját?

A csendet gyakran a hang hiányaként definiálják, viszont ez lehet, hogy egy téves megközelítés. A csend valójában egy sokkal összetettebb jelenség, amelyben az érzékszerveink és az agyunk is aktív szerepet játszik. 

A csend rendkívül fontos tényező, mert csend nélkül összefolyna a beszédünk és értelmetlenné válna. A csend bizonyos mondani valónkat jelentőségteljessé tesz, vagy éppen az iróniát tudjuk vele kifejezni. Csend nélkül a zene is elképzelhetetlen lenne, hiszen a harmóniák hatásosságát, a tempót a hang és a csend periódusok megfelelő váltakozása adja. 

A kutatók sokáig vitatkozták, hogy a csendet érzékeljük-e. Az egyik elmélet, hogy nem halljuk, hanem az agyunk a hang hiányából következtet arra, hogy csend van. A másik nézőpont pedig azt világította meg, hogy a csendet igenis érzékeljük. Erre készült egy igen érdekes kutatás, ahol „csend illúziókkal” tesztelték, hogy a hangok és a csendek közötti időtartam észlelése miként változik.  

Miként kell ezeket a teszteket elképzelni? 

Akár ki is lehet próbálni: https://www.perceptionresearch.org/silence/  

Az első kísérlet során a résztvevők, azt a „hang illúziót” kapták meg mikor azonos időtartamig szól az egyik zene folyamatosan, valamint a párja, amikor egy szünetet beiktatnak. Ennek a fordítottját alkalmazták, hogy azonos időtartamig van csend, csak az első esetben folytonos, míg a második esetben félbeszakítják. Ezt hívják az egy-csend-sokkal-több illúziónak, mikor a folytonos csendet időben hosszabbnak érzékeljük. 

A második kísérletben a csend-alapú-torzítást vizsgálták. A kísérleti anyagoknak csendbe beágyazott hangokat kellett érzékelniük, úgy, hogy tiszta és folyamatos csendben voltak a hangok lejátszva, valamint úgy, hogy a tesztet zajjal indították és zárták. Mit gondol melyik hangot érzékelték sűrűbben lejátszottnak? – A választ a cikk végén eláruljuk 😊 

A harmadik teszt a „furcsa csendek” észlelésére irányult. Erre jó példa az az eset mikor zenehallgatás közben hirtelen elhallgat a basszus. A kísérletben az alapzaj egy magas kitartott orgonahang és egy mély dübörgő motorhangot játszottak le folyamatosan, amit szabályos időközökre megszakítottak. Majd az utolsó megszakítás időtartama eltért az előzetes csend epizódoktól. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az alany észrevette-e ezt a „furcsa csendet” és hosszabbnak vagy rövidebbnek értékelte.