A csendet gyakran a hang hiányaként definiálják, viszont ez lehet, hogy egy téves megközelítés. A csend valójában egy sokkal összetettebb jelenség, amelyben az érzékszerveink és az agyunk is aktív szerepet játszik.
A csend rendkívül fontos tényező, mert csend nélkül összefolyna a beszédünk és értelmetlenné válna. A csend bizonyos mondani valónkat jelentőségteljessé tesz, vagy éppen az iróniát tudjuk vele kifejezni. Csend nélkül a zene is elképzelhetetlen lenne, hiszen a harmóniák hatásosságát, a tempót a hang és a csend periódusok megfelelő váltakozása adja.
A kutatók sokáig vitatkozták, hogy a csendet érzékeljük-e. Az egyik elmélet, hogy nem halljuk, hanem az agyunk a hang hiányából következtet arra, hogy csend van. A másik nézőpont pedig azt világította meg, hogy a csendet igenis érzékeljük. Erre készült egy igen érdekes kutatás, ahol „csend illúziókkal” tesztelték, hogy a hangok és a csendek közötti időtartam észlelése miként változik.
Miként kell ezeket a teszteket elképzelni?
Akár ki is lehet próbálni: https://www.perceptionresearch.org/silence/
Az első kísérlet során a résztvevők, azt a „hang illúziót” kapták meg mikor azonos időtartamig szól az egyik zene folyamatosan, valamint a párja, amikor egy szünetet beiktatnak. Ennek a fordítottját alkalmazták, hogy azonos időtartamig van csend, csak az első esetben folytonos, míg a második esetben félbeszakítják. Ezt hívják az egy-csend-sokkal-több illúziónak, mikor a folytonos csendet időben hosszabbnak érzékeljük.
A második kísérletben a csend-alapú-torzítást vizsgálták. A kísérleti anyagoknak csendbe beágyazott hangokat kellett érzékelniük, úgy, hogy tiszta és folyamatos csendben voltak a hangok lejátszva, valamint úgy, hogy a tesztet zajjal indították és zárták. Mit gondol melyik hangot érzékelték sűrűbben lejátszottnak? – A választ a cikk végén eláruljuk 😊
A harmadik teszt a „furcsa csendek” észlelésére irányult. Erre jó példa az az eset mikor zenehallgatás közben hirtelen elhallgat a basszus. A kísérletben az alapzaj egy magas kitartott orgonahang és egy mély dübörgő motorhangot játszottak le folyamatosan, amit szabályos időközökre megszakítottak. Majd az utolsó megszakítás időtartama eltért az előzetes csend epizódoktól. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az alany észrevette-e ezt a „furcsa csendet” és hosszabbnak vagy rövidebbnek értékelte.
Végül is halljuk-e a csendet vagy sem?
A Johns Hopkins Egyetem kutatói eredményei azt mutatják, hogy a csend is lehet az észlelés tárgya. Mivel az üres időszakok is feloszthatóak a csend előállításának érdekében, amit különböző módon érzékelhetünk. Tehát a csend, nem a hang hiányát jelenti, hanem egy észlelt epizódot, ezért az a végső megállapítás, hogy halljuk a csendet.
Referenciák:
Goh RZ, Phillips IB, Firestone C. The perception of silence. Proc Natl Acad Sci U S A. 2023 Jul 18;120(29):e2301463120.
A második kísérletre adott válasz: A tiszta csend során lejátszott hangokat érzékelték sűrűbbnek.