Ha Szent-Györgyi Albertről beszélünk, mindenkinek a C-vitamin és a szegedi paprika jut az eszébe, szinte senki nem gondol a P-vitaminra. Hiszen tudjuk, hogy Szent-Györgyi az orvosi Nobel-díjat 1937-ben a biológiai égési folyamatokkal kapcsolatos felfedezéseiért kapta, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav katalízisére. Akkor bizonyára valami kevésbé értékes felfedezésről lehetett szó ‒ gondolhatja az olvasó ‒ hiszen nem is ismerünk manapság ilyen nevű vitamint. Pedig a felfedezés teljesen új volt, és a kezdetben vitaminnak gondolt anyag ma már elismert és bevált mindennapi táplálékkiegészítőnk, sőt gyógyszerünk lett. De kezdjük a legelején!
A szegedi paprika, mint vitamin-kincsesbánya
Közismert, hogy Szent-Györgyi Albert a C-vitamint kivonható mennyiségben és formában a szegedi paprikában találta meg. Sokszor előfordul egy kutatás során, hogy a fő irányban haladva, több mellékes szál is feltűnik, amikkel szintén érdemes lehet foglalkozni. Így volt ez Szent-Györgyiék esetében is. Már megtalálták a paprikában és ki is vonták belőle a C-vitamint, éppen a készítmény klinikai kipróbálása zajlott. Szent-Györgyi munkatársának, Rusznyák István belgyógyásznak jutott eszébe, hogy próbálják ki a C-vitamint egy subcutan capillaris (bőr alatti hajszáleres) vérzéssel küszködő betegen is. De már nem volt elegendő tiszta C-vitamin, ezért a Vitapric nevű paprikakészítményt használták, ami több értékes anyagot is tartalmazhatott a paprikából, nemcsak C-vitamint. A gyógyulás látványos volt, amit a C-vitamin hatásának tulajdonítottak. Ezért később egy hasonló betegség esetében már tiszta C-vitamint alkalmaztak, de akkor elmaradt a remélt gyógyulás. Ezek után azt a következtetést vonták le, hogy a vérzés megszüntetésében nem a C-vitamin, hanem a mellette előforduló „szennyező anyag” játszott alapvető szerepet. Szent-Györgyi ezt rögtön valami flavonszármazéknak gondolta.
A „flavonok” nevüket a latin ’sárga’ színről (flavus) kapták, ami arra utal, hogy ezek nagy része valóban sárgaszínű. A karotinoidokkal együtt felelősek a gyümölcsök és zöldségek élénk színeiért, szinte minden zöldségben és gyümölcsben megtalálhatók. A flavonoidok kémiai szerkezete az úgynevezett flavan-vázon alapul, amely egy 15 szénatomos szerkezet, ennek a szerkezeti képlete C6-C3-C6. Az alapvázban egy oxigénatomot tartalmazó heterociklikus pirán- vagy pirongyűrűn keresztül kapcsolódik a két benzolgyűrű. Ennek az alapszerkezetnek köszönhető a flavonoidok különösen nagyfokú változatossága. Ma már több, mint hatezer különböző szerkezetű flavonoidot ismerünk.
Szent-Györgyiék a hajszálérvérzéses betegek kapcsán tanulmányozták a korabeli szakirodalmat is, ahol arról írtak, hogy hasonló vérzéses betegeken egy bizonyos Sebastianelli eredményes gyógyulást tudott elérni intravénásan adott citromlé(!) kezeléssel. Így fordult a kutatócsoport figyelme a citrom felé, amiből sikeresen ki is vonták egy flavonvegyületet, a citrint. Az eljárás során 200 kg citromból 70 liter citromlevet nyertek, melyből különböző kémiai eljárások után 2 g kristályos anyagot tudtak kivonni. Az anyagot citrinnek (citrus flavonnak) nevezték el. Az eljárást három nyelven is leközölték, először a neves német szaklapban a Deutsche Medizinische Wochenschriftben. Majd Armentano Lajos, Bentsáth Aladár, Béres Tibor, Rusznyák István és Szent-Györgyi Albert szerzőségével az Orvosi Hetilapban A flavoncsoportba tartozó anyagok befolyása a capillarisok permeabilitására. Vitamin P – címmel. Majd ugyanebben az évben (1936) a Nature-ban is a következő címmel: Vitamin P: Flavonols as vitamins. Mint látható, a címekben mindenütt szerepel a P-vitamin kifejezés is. Vajon miért kapta ez az anyag a vitamin, pontosabban a P-vitamin elnevezést?
Vitamin vagy valami más?
Mivel a megfigyelt flavonvegyületre az erek áteresztőképességének vizsgálata során bukkantak, Szent-Györgyi a latin ’permeabilitas’, azaz „átjárhatóság” szóból kindulva P-vitaminnak nevezte el. Tehát egy olyan anyagot nevezett meg így, ami hatékonyan erősíti az érfalakat, ezzel csökkenti azok átjárhatóságát. De miért gondolta vitaminnak ezt az anyagot?
Munkatársaival megfigyeléseket végeztek ún. kísérleti skorbutos tengerimalacokon. Ezekből azt a következtetést vonták le, hogy a hiánydiétával előidézett ún. kísérleti skorbutot hatékonyan lehet kezelni C-vitamin és P-vitamin együttes adagolásával. Tehát a P-vitaminnak nevezett anyag valóban mutatott vitaminjelleget. Szent-Györgyi így emlékszik vissza a névadásra: „Az ABC végéről választottam betűt az elnevezéshez. Ha a flavonokról kiderülne, hogy nem vitaminok, ez nem okozna gondot a vitamin nomenklaturában.” Később bebizonyosodott, hogy mégsem vitaminok, fogyasztásuk nem elengedhetetlenül szükséges (eszenciális anyagok) az egészség megőrzéséhez, de nagyon előnyös élettani hatásaik vannak és széleskörű kémiai és biológiai aktivitással rendelkeznek. A legtöbb flavonoid antioxidáns, vitaminokkal (A-, C-, E-vitamin) együttesen fejti ki hatását, azok hatását erősíti. Erről így írt Szent-Györgyi 1937-ben: „a P-vitaminnak a hatás kifejtéséhez aszkorbinsavnyomok jelenlétére van szüksége: Aszkorbinsav teljes hiányában a P-vitamin inactív”
Az citrin kémiai összetétele
Következő feladat a hatóanyag kémiai összetételének meghatározása volt. Ennek kivitelezéséhez Szent-Györgyi és Brukner Győző szerves kémikus fogott hozzá úgy, hogy segítségül hívta Zemplén Géza akadémikust, a világszerte elismert kémikust Budapestről, hogy adjon tanácsokat nekik az eljáráshoz. Zemplén egy napot töltött Szegeden, s mikor elment, aznap este Bruckner az ő iránymutatásai alapján azonnal hozzáfogott a laboratóriumban a beazonosításhoz. Az éjszaka folyamán megállapították: a citrin 2 flavanont tartalmaz, heszperidint és eriodiktiol glukozidát. Tehát egy flavonkeverékről van szó tulajdonképpen. Zemplén Gézát másnap reggel táviratban értesítették az eredményről, majd az eljárást közlésre is elküldték a Nature folyóiratba. Emlékeztetni szeretnénk a kedves olvasót, hogy 1932-ben Szent-Györgyi a C-vitamint is egy éjszaka alatt vonta ki a szegedi paprikából. Úgy látszik az éjszaka soha nem riasztja el az elhivatott kutatókat felfedezéseik végrehajtásától!
Szent-Györgyi kutatásainak jelentősége
A flavonoidok területén Szent-Györgyiék publikációit korábban csupán néhány békaszívvel folytatott kísérletről szóló írás előzte meg. Akamatsu (1931) vizsgálatai szerint a rutin, egy jól ismert flavonoid növeli a békaszív kontrakciók amplitúdóját. Fukuda (1932) mutatta ki, hogy a rutin mellett a morin és a kempferol is növeli a szív működését. Míg mások 1936-ban hasonló tapasztalatokról számoltak be, a kvercetin és a kvercitrin békaszívre gyakorolt hatása esetében is.
A citrint, egy flavonoid típusú vegyületet ‒ mint a fentiekben láttuk ‒ először Szent-Györgyi Albert izolálta és azonosította be 1936-ban. Szent-Györgyi és munkatársai a világon elsőként a flavonok terápiás hatására is ráirányították a figyelmet. Ezzel további kutatásokat indítottak el ezen a területen.
A Nobel-díj odaítélésénél a Karolinska Intézet indoklásában a biológiai égésfolyamatok és a C-vitamin mellett a P-vitaminnal kapcsolatos eredményeket is megemlítették, de a Nobel-díj honlapjára ez már nem került fel.
Szent-Györgyi 1937-ben az Egyesült Államokban szabadalmi eljárást nyújtott be flavon-vegyületekbe tartozó anyagok előállítására. Eljárását 1939. április 4-én, 2,152,827 számmal szabadalmazták.
Az amerikai Food and Drug Administration (FDA) szervezet az 1950-es évek elején megszüntette a „P-vitamin”elnevezést, s helyette a bioflavonoid kifejezést ajánlotta.
A Magyar Tudományos Akadémia 1965-ben az FDA ajánlását elfogadta, és ezt követően azokat a flavonokat, melyeknek biológiai hatásuk van, bioflavonoidoknak nevezték el.
A flavonoidok fajtái, terápiás hatásai
Mint már említettük a flavonok kémiai szerkezetüknek köszönhetőn többezer változatban fordulnak elő. Általános jellemzőjük az antioxidáns hatás. De emellett számos specifikus hatással is rendelkeznek.
A flavonoidok (flavonszerű vegyületek) legfőbb csoportjai:
- Flavonok: apigenin és a luteolin. Megtalálható a petrezselyemben, a zellerben és a csípős paprikában.
- Flavonolok: kvercetin és a kaempferol. Megtalálhatók a hagymában, póréhagymában, kelbimbóban, kelkáposztában, brokkoliban, teában, bogyós gyümölcsökben, babban és almában. A kvercetin tulajdonképpen egy antihisztamin, amely jótékony hatású a szénanátha és a csalánkiütés tüneteinek enyhítésében. Gyulladáscsökkentő hatásáról is ismert.
- Flavanonok: hesperetin, az eriodictyol és a naringenin. A citrusfélék bővelkednek ezekben. Szív- és érrendszeri egészséggel összefüggésben jótékony hatású Erős az érvédő hatásuk, lásd citrin.
- Flavanolok (katechinek): A flavanolok megtalálhatók a teákban, a kakaóban, a szőlőben, az almában, a bogyós gyümölcsökben, a lóbabban és a vörösborban. A katechinek hasznosnak bizonyultak a krónikus fáradtság szindróma tüneteinek enyhítésében.
- Izoflavonok: genistein, a glicitein és a daidzein. Az izoflavonok nagymértékben találhatók a szójababban és a szójatermékekben, valamint a hüvelyesekben. Ezek tulajdonképpen fitoösztrogének vagyis az ösztrogén hormonhoz hasonlóan hatnak. Feltételezések szerint szerepet játszhatnak a hormonális rákok kockázatának csökkentésében. Mostanában vizsgálják szerepüket a menopauzális tünetek kezelésében is.
- Antocianinok: malvidin, a pelargonidin, a peonidin és a cianidin. Az antocianidinek forrásai közé tartoznak a piros, lila és kék bogyós gyümölcsök; a gránátalma; az áfonya, a szilva; a vörösbor; valamint a piros és lila szőlő. Jótékony hatásúak a szív egészségére, de szerepet játszhatnak az elhízás és a cukorbetegség megelőzésében is.
Együttes hatásaik
Vizsgálatok állapították meg, hogy a rendszeres flavonoid-fogyasztás összefügg a hosszabb élettartammal. Csökkentheti a szívkoszorúér- betegségek és a rák kialakulásának kockázatát. Különösen figyelemreméltó az az összefüggés, hogy a magasabb flavonolbevitelt alkalmazó nőknél alacsonyabb volt a mellrák kialakulásának kockázata. Míg a kaempferolbevitel mértéke összefüggésbe hozható a gyomorrák kialakulásának kockázatával.
A flavonoidok az agy érellátásának növelésével javítják a kognitív funkciókat. Az időskorral járó kognitív hanyatlás lényegesen kisebb lehet fogyasztásuk eredményeként.
Sőt egyes kutatások a neurodegeneratív betegségek megelőzésében is nagy jelentőséget tulajdonítanak a flavonoidoknak. Gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásuk együttesen segíthet az Alzheimer- és a Parkinson-kór elleni védekezésben. Egy tanulmány szerint a legmagasabb flavonoidszintű egyéneknél 50%-kal kisebb volt a demencia kialakulásának kockázata, mint a legalacsonyabb flavonoidszintűeknél.
Tehát jó szolgálatot teszünk egészségünknek, ha mindezek tudatában választjuk meg étrendünket. Ha pedig kezelőorvosunk pl, vénás panaszainkra valamilyen rutascorbin (rutozid + aszkorbinsav) készítményt javasol, fogyasszuk bátran és jusson eszünkbe, hogy ezen növényi hatóanyagok kutatásában is a C-vitamin felfedezőjének volt meghatározó szerepe.
Felhasznált szakirodalom:
Nobelpristagaren i medicin. Svenska Dagbladet 1937 okt. 29. 1. SZTE Klebelsberg Könyvtár, Miscellanea repositorium https://misc.bibl.u-szeged.hu/47281/1/049_002.pdf
Gábor Miklós: Gondolatok Szent-Györgyi Albert flavonokkal folytatott kutatásairól. Megemlékezés a felfedezés 75. évfordulóján. Gyógyszerészet 55. p. 643-651. 2011.
Armentano Lajos; Bensáth Aladár; Béres Tibor; Rusznyák István és Szent-Györgyi Albert: A flavoncsoportba tartozó anyagok befolyása a capillarisok permeabilitására : vitamin P.
Orvosi Hetilap 80. 40. p. 935—938. 1936. okt. 3.
Armentano Lajos; Bentsáth Aladár; Béres Tibor; Rusznyák István; Szent-Györgyi Albert: Über den Einfluss von Substanzen der Flavongruppe auf die Permeabilität der Kapillaren : Vitamin P. Deutsche Medizinische Wochenschrift : Organ der Berliner Medizinischen Gesellschaft und anderer Vereinigungen, 62. 33. pp. 1325-1328. 1936.
Bentsáth Aladár; Szent-Györgyi Albert : Vitamin P : [letter to the Editor]. Nature : a weekly journal of science, 140. p. 426. 1937.
Bruckner Győző; Szent-Györgyi Albert : Chemical nature of citrin : [letter to the Editor].
Nature : a weekly journal of science, 138. p. 1057. 1936.
Bentsáth Aladár; Rusznyák István; Szent-Györgyi Albert:Vitamin nature of flavones : [letter to the Editor]. Nature: a weekly journal of science, 138. 3497. p. 798. 1936.