Szent-Györgyi Albert és a P- vitamin

Az citrin kémiai összetétele 

Következő feladat a hatóanyag kémiai összetételének meghatározása volt. Ennek kivitelezéséhez Szent-Györgyi és Brukner Győző szerves kémikus fogott hozzá úgy, hogy segítségül hívta Zemplén Géza akadémikust, a világszerte elismert kémikust Budapestről, hogy adjon tanácsokat nekik az eljáráshoz. Zemplén egy napot töltött Szegeden, s mikor elment, aznap este Bruckner az ő iránymutatásai alapján azonnal hozzáfogott a laboratóriumban a beazonosításhoz. Az éjszaka folyamán megállapították: a citrin 2 flavanont tartalmaz, heszperidint és eriodiktiol glukozidát. Tehát egy flavonkeverékről van szó tulajdonképpen. Zemplén Gézát másnap reggel táviratban értesítették az eredményről, majd az eljárást közlésre is elküldték a Nature folyóiratba. Emlékeztetni szeretnénk a kedves olvasót, hogy 1932-ben Szent-Györgyi a C-vitamint is egy éjszaka alatt vonta ki a szegedi paprikából. Úgy látszik az éjszaka soha nem riasztja el az elhivatott kutatókat felfedezéseik végrehajtásától! 

Szent-Györgyi kutatásainak jelentősége 

A flavonoidok területén Szent-Györgyiék publikációit korábban csupán néhány békaszívvel folytatott kísérletről szóló írás előzte meg. Akamatsu (1931) vizsgálatai szerint a rutin, egy jól ismert flavonoid növeli a békaszív kontrakciók amplitúdóját. Fukuda (1932) mutatta ki, hogy a rutin mellett a morin és a kempferol is növeli a szív működését. Míg mások 1936-ban hasonló tapasztalatokról számoltak be, a kvercetin és a kvercitrin békaszívre gyakorolt hatása esetében is. 

A citrint, egy flavonoid típusú vegyületet ‒ mint a fentiekben láttuk ‒ először Szent-Györgyi Albert izolálta és azonosította be 1936-ban. Szent-Györgyi és munkatársai a világon elsőként a flavonok terápiás hatására is ráirányították a figyelmet. Ezzel további kutatásokat indítottak el ezen a területen. 

A Nobel-díj odaítélésénél a Karolinska Intézet indoklásában a biológiai égésfolyamatok és a C-vitamin mellett a P-vitaminnal kapcsolatos eredményeket is megemlítették, de a Nobel-díj honlapjára ez már nem került fel. 

Szent-Györgyi 1937-ben az Egyesült Államokban szabadalmi eljárást nyújtott be flavon-vegyületekbe tartozó anyagok előállítására. Eljárását 1939. április 4-én, 2,152,827 számmal szabadalmazták. 

Az amerikai Food and Drug Administration (FDA) szervezet az 1950-es évek elején megszüntette a „P-vitamin”elnevezést, s helyette a bioflavonoid kifejezést ajánlotta. 

A Magyar Tudományos Akadémia 1965-ben az FDA ajánlását elfogadta, és ezt követően azokat a flavonokat, melyeknek biológiai hatásuk van, bioflavonoidoknak nevezték el. 

A flavonoidok fajtái, terápiás hatásai 

Mint már említettük a flavonok kémiai szerkezetüknek köszönhetőn többezer változatban fordulnak elő. Általános jellemzőjük az antioxidáns hatás. De emellett számos specifikus hatással is rendelkeznek.  

A flavonoidok (flavonszerű vegyületek) legfőbb csoportjai: 

• Flavonok: apigenin és a luteolin. Megtalálható a petrezselyemben, a zellerben és a csípős paprikában.  
• Flavonolok: kvercetin és a kaempferol. Megtalálhatók a hagymában, póréhagymában, kelbimbóban, kelkáposztában, brokkoliban, teában, bogyós gyümölcsökben, babban és almában. A kvercetin tulajdonképpen egy antihisztamin, amely jótékony hatású a szénanátha és a csalánkiütés tüneteinek enyhítésében. Gyulladáscsökkentő hatásáról is ismert. 
• Flavanonok:  hesperetin, az eriodictyol és a naringenin.  A citrusfélék bővelkednek ezekben. Szív- és érrendszeri egészséggel összefüggésben jótékony hatású Erős az érvédő hatásuk, lásd citrin. 
• Flavanolok (katechinek): A flavanolok megtalálhatók a teákban, a kakaóban, a szőlőben, az almában, a bogyós gyümölcsökben, a lóbabban és a vörösborban. A katechinek hasznosnak bizonyultak a krónikus fáradtság szindróma tüneteinek enyhítésében.
• Izoflavonok: genistein, a glicitein és a daidzein. Az izoflavonok nagymértékben találhatók a szójababban és a szójatermékekben, valamint a hüvelyesekben. Ezek tulajdonképpen fitoösztrogének vagyis az ösztrogén hormonhoz hasonlóan hatnak. Feltételezések szerint szerepet játszhatnak a hormonális rákok kockázatának csökkentésében. Mostanában vizsgálják szerepüket a menopauzális tünetek kezelésében is. 
• Antocianinok:  malvidin, a pelargonidin, a peonidin és a cianidin. Az antocianidinek forrásai közé tartoznak a piros, lila és kék bogyós gyümölcsök; a gránátalma; az áfonya, a szilva; a vörösbor; valamint a piros és lila szőlő. Jótékony hatásúak a szív egészségére, de szerepet játszhatnak az elhízás és a cukorbetegség megelőzésében is. 

Együttes hatásaik 

Vizsgálatok állapították meg, hogy a rendszeres flavonoid-fogyasztás összefügg a hosszabb élettartammal. Csökkentheti a szívkoszorúér- betegségek és a rák kialakulásának kockázatát. Különösen figyelemreméltó az az összefüggés, hogy a magasabb flavonolbevitelt alkalmazó nőknél alacsonyabb volt a mellrák kialakulásának kockázata. Míg a kaempferolbevitel mértéke összefüggésbe hozható a gyomorrák kialakulásának kockázatával. 

A flavonoidok az agy érellátásának növelésével javítják a kognitív funkciókat. Az időskorral járó kognitív hanyatlás lényegesen kisebb lehet fogyasztásuk eredményeként. 

Sőt egyes kutatások a neurodegeneratív betegségek megelőzésében is nagy jelentőséget tulajdonítanak a flavonoidoknak. Gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásuk együttesen segíthet az Alzheimer- és a Parkinson-kór elleni védekezésben. Egy tanulmány szerint a legmagasabb flavonoidszintű egyéneknél 50%-kal kisebb volt a demencia kialakulásának kockázata, mint a legalacsonyabb flavonoidszintűeknél. 

Tehát jó szolgálatot teszünk egészségünknek, ha mindezek tudatában választjuk meg étrendünket. Ha pedig kezelőorvosunk pl, vénás panaszainkra valamilyen rutascorbin (rutozid + aszkorbinsav) készítményt javasol, fogyasszuk bátran és jusson eszünkbe, hogy ezen növényi hatóanyagok kutatásában is a C-vitamin felfedezőjének volt meghatározó szerepe.